Vámpír Hírlap

Új blog, új néven - akit érdekel a címe, a facebook adatlapomon megtalálja!

Szia és viszlát! :)

Jó lenne úgy távozni, ahogy Petronius tette a Quo Vadis-ban... De hát hol tudnám én már megvendégelni a barátaimat, amikor ma már... Hát ma már nagy nap van, mert cigarettám sincs már. Nyugtató viszont annyi van bennem, hogy éppen csak nem folyik a nyálam. És akkor még dolgozni is kéne, valahogyan, valamit...

Most nézem hogy már jó régóta nem jártam erre, pedig annak idején elhatároztam hogy ez egy jó pörgős kis blog lesz. De hát nem volt mitől pörögjön.

Most viszont beindul. Lesz egy kis visszatekintés, búcsú, sajnos - indokoltan - rengeteg antiszemita megnyilvánulás, tanulságlevonás és a többi.

Holnap kezdünk.

Nahát. Nyolcadik nap, ilyenkor az Úr már túl volt a világ teremtésén, én egyelőre csak szenvedek a nikotinéhségtől. De élek és az a lényeg.

Ámbár a franc tudja.

Na hát egy rögtönzött közvéleménykutatás: annak idején majd' 9 évig éltem együtt volt barátnőmmel. Ezalatt a 9 év alatt egyetlenegy alkalommal próbáltam félrelépni, azt is már a kapcsolatunk vége felé. Frímélen egyeztettük a dolgokat a hölggyel, aztán nem léptem ki a programból, csak kikapcsoltam, utána odaült a géphez ő, ő is megszerette volna nézni a méljeit, és érdeklődve olvasgatta az enyémeket. Rögtönzött közvéleménykutatásom szerint az összes megkérdezett kolléganő (2 db) azt mondta, hogy bizony bár csúnya dolog, hasonló esetben ő sem bírt volna a kiváncsiságával.

Hátszóval ha egyszer úgy maradt az iwiw-je a telefonomom, megjegyzett jelszóval, bizony belenéztem. És ott bizony, olyanokat láttam, hogy. Szóval olyanokat, amelyeket rólam soha, melegen, izgatottan, szeretettel fogalmazva. Hát Istenem, nekem éppen nincs motorom. Kocsim volt, nem is akármilyen, de már nincs, köszönhetem múlt időben a cigányoknak, jelen időben a zsidóknak. Ez van. Aki velem akar járni, kénytelen buszozni.

Éreztem én már napok óta valamit, amit nehéz szavakba önteni. Van olyan hogy hetedik érzék? A franc tudja. De nem is tudom mi volt az ok, ami miatt gyanakodni kezdtem. Tényleg nem. Okom se volt rá nagyon, sőt. Mostanában mintha kedvesebb? Őszintébb? Közvetlenebb? Szeretetreméltóbb? - lett volna... Nagyjából úgy, mint amikor gyerekkoromban valami bődületes méretű disznóságot csináltam az iskolában - amire anya hazajött elmosogattam, kisepertem, odatettem a kávéját, ő elégedetten körülnézett, aztán sóhajtott: "na, mit csináltál már megint?..."

Szerintem itt is erről volt szó. Nem rossz ő, biztosan furdalta egy kissé a lelkiismeret. Így aztán igyekezett kompenzálni. Talán túlságosan is. :)

Aztán persze sokadszor is én vagyok a hibás, merthogy "te úgyis cirkuszolnál, ha tudnád hogy egy pasival elmegyek motorozni!" Hát ja. Tényleg. Legalábbis elképzelhető. Így aztán jönnek a hazugságok, szépen, sorban, profin. Na, hát ehhez nekem meg nincs kedvem.

Nincs már semmim, akik ismernek tudják. Mindenem odaveszett az elmúlt évek során. Amit még fogcsikorgatva próbálok megmenteni az némi önbecsülés, és némi büszkeség. erre most már vigyázok nagyon. Tettem egy lépést, ami véleményem szerint úriemberre vall - anyám szerint én úgyis Ferenc József - na jó: Horthy Miklós - idejéből maradtam itt, már ami az életszemléletemet illeti. Bár úgy lenne.

Hogy aztán most mi lesz, fogalmam sincs. Egyelőre összezuhanva ülök a gép előtt, sóhajtozásnál többre nem igazán futja. Tudom, tudom, ha ezerszer elmondjátok is, én voltam a hülye, nagyon nagy hülye, amikor belekezdtem ebbe a kapcsolatba, egy olyan kapcsolatba, amelytől tudtam az első perctől kezdve, hogy nem várhatok semmit. De néhány deka - milligramm? - őszinteséget talán igen. Hát, így alakult, még mindig jobb mintha hónapok múlva derült volna ki, s már mindenki rajtam röhögött volna a hátam mögött.

The End. Vége a sokadik résznek. Hogy lesz-e még folytatás, ki tudja. Most mindenesetre kénytelen vagyok megint az egyetlen vigaszomhoz fordulni. Elvis legalább mindig velünk van.

Negyedik napja immár hogy nem gyújtottam rá, az utolsó volt hétfő este 11 óra körül...

Ahhoz képest egyelőre egész jól megvagyok, tudatmódosítót is csökkentettem, alkohol is nulla volt hétközben, és jelenleg elég erősnek érzem magam ahhoz hogy a hétvégén se legyen probléma. Hát ennyi egyelőre, aztán majd meglátjuk.

Fenemód meg vagyok magammal elégedve. :)

Jó 7végét mindenkinek!

Második napja nem gyújtottam rá.

A többit el lehet képzelni. Ez úgy nagyjából a 30.? 45.? 87.? leszokási kísérletem :), de most már biztosra veszem hogy az utolsó. :)))

Szenvedek, szenvedek, de rengeteg bölcs motivációs oldalt olvastam, és talán-talán  meg tudom győzni magam. Hiszen lenne - hál'Istennek - miért élni még egy kicsit. Nem beszélve, mert az egészség szempontjából sokadrangú kérdés hogy most ugye akciósan hatszázhúsz egy csomag, jövőre meg jövedékiadó-emelés. És hát napi kettő is elmegy a szebb napokon. Mármint csomag. :)

Na, hát majd beszámolok folyamatosan, aztán meglátjuk.

Amúgy semmi, egyelőre más nem nagyon fér az agyamba. De majd beszámolok. Folyamatosan. Ja, hogy ez már volt. Naszóval, nem vagyok a topon szellemileg, ez tény.

Végre itt a hétvége!

Jó, esik az eső, de le van szarva! Két nap relax, foci, mármint nézés, satöbbi.

Satöbbi némileg kevesebb, de valamilyen szinten ez jó.

Lesz idő kicsit átgondolni az elmúlt napok történéseit. Most így frissen, üdén és kipiihenten - hál'Istennek mostanában nem kelek hajnalban :) - úgy gondolom, jó döntést hoztam, amikor azt mondtam, hogy muszáj meghúzni egy határvonalat. Akik ismernek tudják hogy rengeteg mindent el tudok viselni, a tűréshatárom igen magas, volt barátnőm egyszer azt vágta a fejemhez, hogy velem még veszekedni sem lehet :), és tényleg nem nagyon.

Amennyit elviseltem már tőle, sértéseket, hazugságokat, időnként megalázó helyzeteket, az bőven kiverte volna másnál a biztosítékot. Az én toleranciaszintem azonban magasabb, de most jött el a vége. És ha képes lenne gondolkodni, végiggondolni hogy mit is vágott kedden a fejemhez, akkor talán elszégyellné magát egy kicsit. De erre várhatok, hiszen tegnap is, amikor teljesen véletlenül futottunk össze, akkor is ő támadt, azonnal.

Úgyhogy itt a vége, bár még csak ízlelgetem ezt az új helyzetet, egyelőre nem is tűnik annyira rossznak. Azért persze benne van az emberben hogy

"miért nem lehet úgy, hogy csak szeretünk
aztán még jobban, aztán eléghetünk...
Már nem bánt, ha jön a magány..."

Ebben a pillanatban nem bánt. Sőt, szórakozok magamon rendesen. :)

Vidám hétvégét mindenkinek!

Az a jó, hogy amikor az ember felhúzza magát, valahogy pörögni kezd. Legalábbis én. Tessék, fél tíz, máskor ilyenkor már ásitozok, most meg itt ülök és mesélek - bocsi, Vitray úr... :)

Olyan régóta nem írtam ki magamból semmit, főleg hogy kíméljem őt, hogy most aztán peregnek a szavak rendesen.

Még mindig nem tértem magamhoz. Hogy pont ő, aki számomra a minden volt, lehetett ennyire durva, ennyire brutálisan sértő, azok után hogy... Mindegy. Utólag sok minden a helyére kerül, utólag mindent megért az ember, én is mindig utólag vagyok bölcs. Azt is tudom hogy miért csinálta - mert közeledett egy idő, egy ígéret határideje, és muszáj volt most összevesznie velem. Talán még húzhatta volna egy hétig, talán kettőig, de úgy döntött, hogy most érdemes kiszállni.

Bántott ő már meg engem máskor is, hazudott is, vezetett az orromnál fogva, s ha mindez kiderült, azért is én voltam a hibás. Ám ez most más nagyságrend, más kategória. Ezt már nem lehet elintézni egy sorry-val, ugyanis itt annyi történt hogy egy pillanat alatt leesett a tantusz - fiatalabbak kedvéért: telefonérme :) -, megértettem rögtön hogy miért és mire is kellek én neki.

Hát...

Szóval, tudom én hogy se közelről, se távolról nem hasonlítok Elvis Presleyre. Szép sem vagyok, okos sem, kedves sem, barátságos sem, gazdag meg pláne nem - tényleg, miért is kellenék én valakinek? De hát javíthatatlan álmodozó vagyok, ideig-óráig tényleg elhittem - elhitettem magammal - hogy szeret, hogy tud szeretni. Pedig mindig voltak baljós árnyak - bocsi, Lucas úr.

Ugyebár ölelkezés, puszi, kézfogás, bármi egyéb - az nincs, legfeljebb ha gondos körültekintés után meggyőződtünk róla, hogy másfél négyzetkilóméteren nincs rajtunk kívül senki. Ez pedig Budapesten felettébb ritka. Ölelés? Egyszer kérdeztem - ő nem szokott senkit sem megölelni, felelte. Ez is hihető, én legalábbis hittem, mint 1950-ben a Szabad Nép olvasó Révai cikkeiben. :) Soha, sehol, senkinek sem voltam úgy bemutatva mint aminek hittem magam, voltam én nagybácsi, férfivá operált nagynéni, minden egyéb. De soha, senki sem láthatott - örülhettem, hogy nem kell egy csengőt ráznom menet közben és kiabálnom hogy "Tisztátalan, tisztátalan!" Egyáltalán, örülhettem ha nagynéha jutott rám néhány perc - reggel elkísérhettem, nagy dolog, úgyis odament, de tíz esetből nyolcszor szótlanság és rosszkedv fogadott, délután aztán a legváltozatosabb programok, persze rögtön volt rám idő ha éppen kellett valami, de csak akkor, és csak annyi, amennyi elengedhetetlenül muszáj volt, hogy ne bántódjak meg végérvényesen.

De ez a kedd végleg betette a kaput. A konkrétumtól, soha, senkinek nem fogok tudni beszélni, annyira szörnyen érintett. Női hűségből, szeretetből kaptam én már bőven az előző kapcsolatomban is - de ott két teljes hónapig tartott a türelem, alig nyolc szép és gazdag év után, köszönet érte ezúton is. :) Itt azonban amit kaptam az igencsak minimális, sőt volt ami egyenesen megdöbbentett, pedig láttam már ezt-azt, de erről megintcsak soha, senkinek nem fogok tudni beszélni - mert vagyok annyira úriember.

Na, pörgök tovább ezerrel, de ez a téma nem ér többet. Mentem farmeramázni, többet ér.

Jó éjszakát gyerekek, álmodjatok szép és hűséges, megértő lányokról - csak aztán fel ne ébredjetek.

Úgyis csak az tudja kiről van szó, akit illet.

Szóval este találkoztunk. Véletlenül éppen arról jött, ahová nem szokott járni, á nem, bármit is állítson az a másik. Éppen ma, éppen most összefutottak a parkban, csak úgy véletlenül.

Nem, ő nem is akart engem megsérteni vagy megbántani, nem. Csak éppen olyanokat vágott a fejemhez, ami nemcsak hazugság, hanem aljas, rosszindulatú, oly mértékben megdöbbentett, hogy csak hápogni tudtam akkor. De csak azért tette, mert hogy. Az, hogy azóta lett volna két teljes napja rá hogy ezt jelezze, az nem számít. Van mél, van telefon, van számos lehetőség. Ha éppen kell valami, akkor fel tud hívni, egyébként meg minek?

Ja, és megint én lettem lebaszva, hogy minek mesélek én ezt-azt, ennek-annak. És te meg miért találkozgatsz vele, miért jársz fel hozzá, amikor megígérted az ellenkezőjét. Persze ígértél te már sok mindent.

A legjobban azt bírom, amikor végeredményként az jön ki, hogy én, és csakis én vagyok a hibás, miközben én lettem megsértve alaposan. Aztán jön az újabb ígéret, majd jelentkezik, ha. Persze. Ha mégis úgy lenne, igencsak meglepődnék.

Na mindegy. Ezen ís túlvagyunk.

Tulajdonképpen sírva röhögök azon, hogy miközben én kapom hazugságon őt, rögtön kettőn is, merthát ő nem, nem szokott feljárni hozzá, és most is csak véletlenül futottak össze - megint én vagyok a szar, velem kell úgy beszélni, ahogy tette. Biztosan megérdemeltem, mert hát hitünk szerint kinek-kinek érdemei szerint, csak nagyon szeretném tudni hogy mivel.

Ja, és törölt a facebook-on az ismerősei közül... Na, ez már tényleg a sírva röhögős kategória... De Isten neki, én visszajelöltem, bizonyára tévedésből volt, hiszen legalább még addig ismerjél csillagom, amíg újra - utoljára - jelentkezel.

Aztán csók a családnak, megyek megint vagánynak.

The end. Happy end! :)

Szabad vagyok!!!

Nem örülök neki, de itt volt az ideje.

Egyelőre nem is rossz, na. :)

Naszóval, a 0-6 ról...

Az biztos hogy újpesti barátaim - nincsenek ilyenek :) - életük végéig örömmel fogják emlegetni ezt a meccset. Tehetik is, minden idők legnagyobb különbségű győzelme volt, büszkék lehetnek rá.

Ettől még nem dől össze a világ. Jó, a derbi az derbi, de ugyanúgy három pont jár érte mint a Szolnok ellen, ami meg a gólkülönbséget illeti, dolgozzunk azon hogy a bajnokság végén - jó pár - pontelőnyben legyünk az Újpesttel szemben, akkor meg kit érdekel. Ha a hét végén sikerül mondjuk egy hetest hinteni a Siófoknak, már helyre is állt a dolog.

Ami a játékvezetést illeti: szerintem Heinz kiállítása kissé szigorú, de megadható volt. Nem feltétlenül járt a piros, de egy ilyen rutinos, öreg játékos ne legyen már ekkora marha. Ugyanúgy megadható lett volna a piros Böőr Zoltánnak is, őszinte leszek, sajnáltam volna őt is, sok-sok sérülés után végre kezdő egy ilyen nagy meccsen, nyilván óriási bizonyítási vágy dolgozott benne, azért volt az a randa belépője rögtön az elején. Utána azonban - sajnos - úgy játszott mint legszebb napjaiban, ha a csapatának nem is, neki drukkolok, hiszen nagy tehetségű, de ritka peches játékosról van szó.

Pruknert meg ne bántsa senki: én igenis azt várom a Fraditól, játékoskerettől és edzőtól függetlenül a mindenkori Fraditól, hogy 0-5-nél is rohanjon előre, harcoljon, küzdjön megállás nélkül. Igen, a kiállítás és 0-2 után vissza lehetett volna állni, kihúzni a második félidőt - valószínűleg az Újpest sem erőltette volna nagyon a támadásokat, örültek volna hogy zsebben a biztos győzelem, minek kockáztatni - így azonban kinyíltunk, és el kell ismerni, hogy ezen az estén nemzetközi szintű szélsőjátékot produkáltak. Úgyhogy egye fene ezt a hatost, rúgjunk be még egy párszor, aztán fátylat rá. Az én nagyobb bánatom az, hogy vajon az Üllői úton miért nem tűnik fel egy Simon Krisztián, vagy egy Egerszegi? Mert a nyáron ugye kényszerből húzták elő őket Újpesten, de ha ilyen a magyar utánpótlás, akkor még sok csapatnak kívánok pénztelenséget. :) Nekünk meg van pénzünk, van is Juniorunk meg Andrezinhonk. Állat.

Ha már állat: mielőbbi jobbulást kívánok a megkéselt fiatalembernek. Úgy gondolom, huszonvalahány évvel ezelőtti garázda múltam :) alapján joggal mondhatom: a derbihez hozzátartozik a jó bunyó is, de segédeszközök nélkül. Hypós - Isten nyugosztalja - sosem használt semmiféle segédeszközt...

...nem történik semmi, nincs itt az idő hogy történjen...

De hagyjuk a Beatricét, nézzük majd az X-Faktort legalább Feró miatt.

Mostanában nem történik semmi. Ami már csak azért baj, mert azok közé tartozom akik fogvicsorgatva harcoltak az új kormányért, aztán jött a pofára esés... A forint szarabb mint volt, növekedés vagy adócsökkentés sehol, aki pedig látott már egy új munkahelyet az egymillióból, az szóljon már nekem is, legyen olyan jó. Zuhanó tőzsde, csődhullám, gyárbezárások, energiaáremelések - hát nem erről volt szó, drágáim. A két hét alatt megvalósuló közbiztonságot most hagyjuk, mert csúnya szavakat nem nagyon szeretnék használni a posztokban. :)

A baj nem az hogy már megint, sokadszor hazudtak bele a pofánkba, hanem hogy látványosan nem csinálnak semmit. Szóljon, aki - augusztus 20-át leszámítva - látta mostanában Orbán Viktort. Ja igen, a meccsen, gratulálok hozzá, ahogy a Videotonnak is, hogy a jelenlegi állapotok mellett többszázezer eurót tudnak költeni olyan négerekre, akik aztán a kispadra se férnek oda...

Naszóval, hagyjuk a politikát a francba, az önkormányzati választáson jőjjön a Jobbik, őket még nem próbáltam. Hogy ha ők sem jönnek be, akkor mi lesz? Fogalmam sincs. Lehúzhatjuk a rolót, az utolsó meg kapcsolja le a villanyt.

Ül az ember egy hétvégi reggel az italboltban, kellemes a meleg, süt a nap, bár már Fekete Istvánnal szólva "meglassúdott a nyár"... Lapozgatom a bulvárt, mentségemre szolgáljon hogy csak ilyenkor, hétvégén, és csak itt. Csöcsök - kié frissen felvarrva, kié éppen leeresztve -, seggek, balesetek, gyilkosságok, szóval a szokott vidám hétvégi Blikk-színvonal. Aztán egy cikk...

Thesszalonikiben egy tűz során bennégett egy idős házaspár a lakásában. Előfordul persze máshol is. A torokszorító a két kép: az egyiken még nyugodtan várnak a segítségre a teraszon, két öreg görög, egymás kezét fogva. A következő képen már mindent elborít a láng.

Mi történt a két kép között? Megérkeztek a tűzoltók, de mint kiderült, az egész városban nincs olyan magas daruskocsi, ami kellett volna. Így hát bennégett a két öreg, na bumm. Ha úgy vesszük, a költségvetési hiány meg az IMF szempontjából még jó véget is ért a történet. Tanulság semmi, csupán az, hogy ahová ez a banda beteszi a lábát, ott nincs tűzoltóautó, nincs mentő, nincs kórház - csak a mindent felemésztő lángok, és a fojtogató füst.

Már a mi házunk is ég, elég rendesen. Lesz még mivel oltani? Érdemes még egyáltalán?

Holnap érdemes lesz errefelé járni.

Indul a vámpírhírlap.

Kőkeményen.

Nézz vissza, megéri.

Még az olvasó is ülni fog, olyan cikkek lesznek.

Na. Várlak.

Bizonyám! :)

Na, hát túl vagyunk a hétvégén, ami összességében nem volt rossz.

Pénteken kiütöttem magam egy kissé, de hát hatott még a gyógyszer is, nem voltam 100%-ig tökéletes állapotban amúgy sem. Aztán a szombat, vasárnap - nyugalom és elégedettség. Ma reggel meg eső, meg rosszkedv. De az már nincs, úgyhogy.

Naszóval: nagyjából meggyógyultam. Néha még bele is fér egy-egy ilyen betegség, hétfőn még dolgoztam, kedd este mentem orvosho', aztán most péntekre már úgy 95%-os az állapotom. Úgyhogy ez nem rossz. Viszont a dohányzásról lassan most már tényleg le kellene állni, dolgozom rajta.

Amúgy nagyjából minden rendben van, megrendelések is csurrannak-cseppennek, s ha Viktorék tényleg bedurrantják a gazdaságot, akkor lesz ez még sokkal jobb is hamarosan. Orosz Sándor barátomnak üzenem, hogy ne haragudjon hogy kinyomtam tegnap a telefont, de engem már nem kell hívogatni, meg vagyok győzve, a második fordulóban is Menczer úrhölgyre fogok szavazni, már alig várom hogy retteghessek a Fidesz-kétharmadtól... :)

Mi van még? Nagyjából ennyi, a többit a cenzor kihúzta. Mint az emlékezetes Müllerné-féle levélben a Svejkből, most pontosan nem emlékszem rá, de valahogy így dolgozott a cenzor: "Mindannyian egészségesek vagyunk. A mellettem fekvőnek flekkXXXXX van, de vannak itt feketeXXXXXXX is." "Eleget kapunk enni, meg gyűjtjük a krumpli XXXXXX hogy levest főzzünk belőle." Satöbbi. Szóval, minden, minden oké magánjellegűleg, de erről többet a jelszavasoknak.

Változatlanul sorry, de egyelőre nincs semmi olyan egetrengető érdekesség. Illetve... De hát, ugye... Szóval szép az élet, és ha elállna ez a rohadt, két napja szakadó eső, még szebb lenne. Na.

Szóval majd lesz bejegyzés. Érdemi is. Hamarosan.

Nem volt rossz.

Szombaton találkoztam néhány régi ismerőssel, kellemes délután volt. Aztán vasárnap természetesen választás, utána egy kellemes délután, aztán este meg először hitetlenkedés, aztán röhögés, majd dühöngés a választási műsoron. Persze, a végeredmény a lényeg és az nem lett rossz, de pont azt az izgalmat hiányoltam, ahogy egymás után jönnek az eredmények, ehelyett valami jugó trombitált fülsértően... :(

De a hétvége úgy összességében: :))))))))))))))))))))))

Tegnap este hazafelé egy kedves lány nyomta a kezembe a szórólapot, és még szebb jövőt is kívánt hozzá, amit szívből kívántam viszont, de a szebb jövő számomra a Fidesz kétharmadot jelenti már 12 éve. Na mindegy. Viszont a villanyoson volt időm átnézni "A Jobbik kormány első tíz intézkedése" pontokat. Naszóval:

1.) Eltörlik a mentelmi jogot, egyetértünk.

2.) Adó- és járulékcsökkentés - persze, remekül hangzik, csupán a miből, és minek a terhére hiányzik.

3.) A devizahiteleket forintosítják, ennek költségeit a bankokra terhelik - na, ez egy remek ötlet, mondjuk ha az összes kereskedelmi bank kivonul az országból, az izgalmas lesz.

4.) Az energiaszektor nemzeti tulajdonba vétele - egyetértünk.

5.) Megadóztatjuk a multikat - ja, őket alapból illik gyűlölni mostanában, hogy nagyjából ők adják a kenyerünket, annyi baj legyen, ha nem tetszik, majd kimennek ők is. Mi meg élünk boldogan, míg meg nem halunk.

6.) MSZMP csúcsvezetők luxusnyugdíjának visszanyesése, többi nyugdíjas közötti szétosztása. Remekül hangzik, de mivel pár száz még élő emberről lehet szó, újra be kellene vezetni a kétforintost hogy jusson belőle mindenkinek. Ráadásul törvényi alapja se nagyon van, de ebbe ne menjünk bele mélyebben.

7.) Szociális jellegű segélyek közmunkához kötése, szociális kártya - egyetértünk. Bár ki fizet mondjuk egymillió, szorgalmasan gereblyéző közmunkást?

8.) Földtörvény módosítása - egyetértünk.

9.) Csendőrség - egyetértünk, mondjuk úgy '44 nyaráig semmi gond nem volt a csendőrséggel. Azután viszont lenne egy kis magyarázkodnivaló, de hát ugye.

10.) Az elszakított nemzetrészeken élő magyaroknak állampolgárság - egyetértünk.

Igenám, csak amiben egyetértünk, az a csendőrséget leszámítva benne van a Fidesz programjában is. Amiben meg nem, azok olyan veretes marhaságok, hogy csak na, viszont ettől Jobbik a Jobbik.

Én úgy gondolom, hogy vasárnap a Fidesz a legjobbik, aztán jöhet a Jobbik. Csak ne túlzott mértékben, mert én nem szeretném megérni, hogy Morvai köztársasági elnök asszony előtt remegjek, vajon melyik pecsétjéhez nyúl rám vetve jóságos tekintetét?...

Annyira szégyellem a pofámat, hogy ilyen vén fejjel is azonnal felkapom a vizet mindenen, de hát családi vonás az érzékeny lélek... Pedig hát tudom hogy fáradt voltál, méghozzá nagyon, és nem akartál megbántani, csak hát én már ilyen vagyok, és örülök hogy nincs semmi baj. Megintcsak pont.

Aztán meg: szóval, annnyira, de annyira ígérem hogy megváltozom: türelmesebb leszek és megértőbb, nem lesz könnyű, de megérdemled.

Sorry, teccik látni fent van tartva - ízes magyarsággal - a blog, vigyázó szemeim rajta tartom, de hát "mostanában nem történik semmi - nincs itt az idő hogy történjen", úgyhogy bejegyzés sem nagyon. Politizálni már nem kell hál'Istennek :), amúgy meg nagyjából minden rendben. Hát akkor csak annyi hogy kellemes napot mindenkinek!

Vitaminhiány? - Nem, zabálom a centrumot.

Nikotinhiány? - Khm, nem hiszem.

Sörhiány? - Lehet, de nem jellemző.

De hiány, az van. Nagyon. :)

...írni, de hát mit?
 

Azt hogy tegnap is morgolódtam egy kicsit, merthogy bolhás, morgós vén medve vagyok én már, akkor is ha semmi okom rá? Vagy azt, hogy csoda hogy még el tudsz viselni, és ezért rohadtul hálás vagyok, amikor éppen nem morgok? Vagy írhatnám azt hogy mennyire nagyon tudsz hiányozni, folyamatosan, de ezt meg úgyis tudod...

Úgyhogy ennyi. És ha még az idő sem lenne ilyen szar... De hát akkor már túlzott lenne a tökéletesség.