Végre itt a hétvége!
Jó, esik az eső, de le van szarva! Két nap relax, foci, mármint nézés, satöbbi.
Satöbbi némileg kevesebb, de valamilyen szinten ez jó.
Lesz idő kicsit átgondolni az elmúlt napok történéseit. Most így frissen, üdén és kipiihenten - hál'Istennek mostanában nem kelek hajnalban :) - úgy gondolom, jó döntést hoztam, amikor azt mondtam, hogy muszáj meghúzni egy határvonalat. Akik ismernek tudják hogy rengeteg mindent el tudok viselni, a tűréshatárom igen magas, volt barátnőm egyszer azt vágta a fejemhez, hogy velem még veszekedni sem lehet :), és tényleg nem nagyon.
Amennyit elviseltem már tőle, sértéseket, hazugságokat, időnként megalázó helyzeteket, az bőven kiverte volna másnál a biztosítékot. Az én toleranciaszintem azonban magasabb, de most jött el a vége. És ha képes lenne gondolkodni, végiggondolni hogy mit is vágott kedden a fejemhez, akkor talán elszégyellné magát egy kicsit. De erre várhatok, hiszen tegnap is, amikor teljesen véletlenül futottunk össze, akkor is ő támadt, azonnal.
Úgyhogy itt a vége, bár még csak ízlelgetem ezt az új helyzetet, egyelőre nem is tűnik annyira rossznak. Azért persze benne van az emberben hogy
"miért nem lehet úgy, hogy csak szeretünk
aztán még jobban, aztán eléghetünk...
Már nem bánt, ha jön a magány..."
Ebben a pillanatban nem bánt. Sőt, szórakozok magamon rendesen. :)
Vidám hétvégét mindenkinek!
