Na hát: néha ránézek a statisztikára, és meglepve láttam, hogy tegnap rekordot sikerült javítani, 127 oldalletöltéssel.

Ez bizony arra sarkall, hogy folytassam a blogot, hiszen egyrészt mostanában eléggé elhanyagoltam, másrészt a beírások döntő többsége is csak személyes nyavalygásból állt, és mégis megyünk felfelé, akkor össze kell kapni magam. Persze ha egyszer mostanában tél volt, meg szakítás volt meg csupa-csupa szar volt, akkor érthető a negatív hangvétel, és a személyes bejegyzések túlsúlyba kerülése.

Viszont most már túl vagyunk a Valentin-napon, túléltem hogy csak a kutyám köszöntött fel, igaz tőle viszont rengeteg puszit kaptam, túléltem hogy nekem már nincs kit felköszöntenem. Javul az idő, állítólag a hétvégére már itt a tavasz, a munka is alakul úgy-ahogy, szóval mostantól nincs siránkozás, legfeljebb ha eszembe jut hogy... De a legjobb, hogy ez is ritkul: egyre gyakrabban érzem úgy, hogy ha ilyen gyorsan el lehet engem felejteni, akkor igazán megspórolhatom azokat a könnyeket, amelyeket ejtenék miatta.

Így aztán mától folytatódik a blog, a lehetőségeknek megfelelően minél gyakrabban, és akkor hamarosan meglesz az új rekord, legyen mondjuk 130 letöltés az új cél. Ehhez produkálnom kell, tudom. Azon leszek.

Na, és itt a statisztika, amiről beszéltem, állat! És köszi, köszi, köszi, köszi... Sokszor.

Top

• Az eddigi legjobb nap: Feb 14, Sun 127
• Az utóbbi 7 nap átlagos PI értéke: 24
• Az utóbbi 7 nap átlagos PI / látogató értéke: 7,261
• Az utóbbi 30 nap átlagos PI értéke: 13
• Az utóbbi 30 nap átlagos PI / látogató értéke: 3,779
• A blog indulása óta az összes PI: 1750