Szögezzük le az elején: maximálisan elítélem a szurkolói randalírozást. De...
Miért nem lehet őszintén beszélni? A nyáron három év szünet után visszajutottunk az NB I-be. Énbennem ott volt a hurráhangulat, hogy végre-végre-végre!
És ekkor jöhetett volna az őszinte beszéd: kérem szépen, mondhatta volna a tulajdonos, válság van, főleg nekem, aki az építőiparban vagyok érdekelt. Ennyire futja most, legyen ez az év a csapatépítésé, itt van ez a sok tehetséges fiatal, szokják az NB I-et, aztán majd jövőre. Szerintem ez teljesen elfogadható lett volna.
Ehelyett ment a nagy duma bajnoki címről, BL-szereplésről, erősítésekről. Az erősítéseket láttuk, a Magyar Kupából az MTK II verte ki - könnyedén - a nemzetközi szereplésre áhítozó alakulatot. Maradt a bajnokság, ahol közel két hónapja nem nyert a csapat, s egy - mondjuk ki nyíltan - kiesési rangadón a tökutolsó, nem túl ac(z)élos Diósgyőr szarrá veri a Fradit az Üllői úton.
Ennyi. Mégegyszer mondom, a huligán az huligán, a szombati eseményeknek nincs helyük a pályán. De mégis: meddig kellett volna tűrni ezt? Viszont a probléma azóta megoldódott, zárt kapus meccsen tegnap megverték az ETO-t - hát, ha a közönség nyomasztó terhét nem tudják elviselni a játékosok - figyelem: profikról van szó! - akkor még hat pont biztosan zsebben van. Aztán jöhetnek az erősítések, ahogy hallani Tímár és Gyepes, a válogatott bakikirályok, valamint az örök ígéret Szabics Imre. Mondjuk, a jelenlegi kerethez képest tényleg erősítést jelentenek, de a nemzetközi szinthez ezzel nem jutunk közelebb.
