...hogy mostanában kicsit ritkulnak a posztok, de hát...
Szóval, egyelőre minden rendben. Még akkor is, ha sokszor vagyok egy morgós, vén állat, akkor is amikor nincs rá okom. De hát ez van, én már változni nem nagyon fogok. És egyelőre boldog vagyok, méghozzá egyre inkább. Már úgy értve hogy nem indián vagyok, hanem boldog. :)
Aztán majd holnap lesz egyéb poszt is, foci, politika, minden, most egyelőre csak annyi, hogy a magaméhoz hasonlóan boldog április 4-ét kívánok mindenkinek!
Volt egy csodálatos autóm. Számomra az autó nem használati tárgy, hanem maga az élet, a szerelem, a minden.
Csodálatos autó volt. Na jó, egy zsidó számára lófasz: egy Citroen Xsara, nem az a prémiumkategória krémje, de nekem ő volt a csoda. 2004-ben vettem újonnan: zöld mint a Balaton a júliusi napsütésben, finom plüss és illatos bőr ülések, tempomat, tolatóradar, harapós, virgonc, játékosan kellemes hangú motor, imádtuk egymást. Soha nem kapott mást mint V-Powert, ápoltam, simogattam.
Aztán jött egy remek év: 13 év után egy szerda reggelen a főnököm, aki egy hónappal azelőtt biztosított arról hogy nagyra becsüli a munkámat, és hamarosan fontos feladattal fog megbízni, közölte hogy ki vagyok rúgva. Már a helyemre sem ülhettem vissza, repültem kifelé... Aztán meghalt az apám, és a temetését követő éjszaka, amikor ott aludtam anyámnál hogy vigasztaljuk egymást, ellopták a kocsimat... Nem tudom, aki élt már át hasonló érzést, az el tudja képzelni milyen volt, amikor leballagtam a parkolóba, és ott álltam, és néztem hülyén körbe-körbe....
Persze, akik ellopták nem bűnhődtek. A rendőrség szarik mindenre, baszták megkeresni. Viszont a zsidók... Azóta is követelik az autó részleteit, a parkolási díjakat pedig már egy behajtó próbálja behajtani rajtam. És én? Engem ki akar kártalanítani? Az az autó alig hároméves volt, új állapotban, illatosan és frissen, megért vagy kétmilliót. Persze a Casco-t már nem tudtam fizetni, hála a zsidóknak, akik elvették az állásomat.
Hát így állunk. Oda az állásom, az egész életem, hiszen azóta elvesztek a barátok, kirúgott a barátnőm is hamarosan, hiába, nem vittem már haza a közel félmilliót havonta.... Nincs apám, azóta elment az egyik testvérem is, a másik úgy tízezer kilóméterre van tőlem, nincs meg a Xsarám, és imádott kutyámat - azt a kutyát amilyen nem volt, és nem is lesz soha többé - csak úgy játékból halálra marta egy rotweiler, az állatorvos meg csak úgy játékból baszott megvizsgálni, hazaküldte, másnap délután halt meg anyám karjaiban... Aztán jött egy új munkahely, jó kis csapat, jó kis feladat, talán helyt is tudtam állni - de ismét jöttek: először a kommunisták vágták haza a magyar gazdaságot, majd a zsidók a világgazdaságot. És megint vége lett mindennek.
Hát, itt tartok. És ha valami csodálatos ebben az egészben, az a hihetetlen gyávaságom, hogy egyszerűen képtelen vagyok megölni magam. De azt hiszem, lassan-lassan össze fogom tudni szedni a bátorságomat, méghozzá úgy, hogy az nagy durranás legyen.
Reggel nézem a bankszámlámat, természetesen megint basztak utalni.
Előre is bocsánat, ez most egy olyan poszt lesz, amelyben előfordulhatnak csúnya szavak, sőt biztosan elő fognak fordulni. A faszom tele van azzal, hogy a rohadt kampósorrú gecik tönkrebaszták a gazdaságot, ennek köszönhetően ugrott a munkahelyem, az a hely ahol szerettem dolgozni, szerettem a kollégáimat, talán ők is engem. Egy jó kis csapat volt, jól megvoltunk, igyekeztünk alkotni valamit, és akkor jön néhány mocskos idegen, és saját önző érdekeiből, hogy még néhány milliárd dollárral, fonttal, jennel, forinttal hízlalja a bankszámláját, elveszi tőlünk azt a pár morzsát is, amink volt.
Így aztán vissza kellett tólni a biciklit a multihoz, ahonnan egyszer már minden különösebb ok nélkül kibasztak, illetve hát a főnök kommunista volt, meg fajilag sem száz százalékig tiszta, így aztán. Mindegy. Most egy kis alamizsnáért dolgozom, és azt is basznak kifizetni időben.
Komolyan gondolkodom rajta, basszameg, jőjjön a Jobbik. Ne maradjon itt kő kövön, azt sem bánom, csak pucoljuk ki végre ebből a kurva országból a szart.
Amúgy jól vagyok, köszönöm. Csak miért kell délelőtt tízre telezabáljam magam Prozaccal ahhoz, hogy valahogy kibírjam a napot, amikor nem én tehetek róla. De jön még kutyára dér, rátok pedig vonat.
Mindennap a hirstart.hu-n kezdem a netezést, már persze a hódító után. Nem rossz, ugyanakkor utálom a szivatós címeket, az ember odakattint, aztán kiderül hogy valami tök érdektelen téma, körülbelül úgy csinálják a címadást mint a moziban, hogy számos olyan filmet sikerült már megnéznem, amelynek csak a címe volt izgalmas.
Most például van egy link, hogy http://www.femina.hu/sztar/hirek/shirley_maclaine_75_eves_oreg_plasztika
borzasztó, Shirley McLane ráncos vénasszony lett! Úristen! Borzasztó! Ezt a szörnyűséget!
Aztán a képekből kiderül, hogy egyrészt 75 éves, másrészt nem plasztikáztatja magát, így aztán egy teljesen kellemes külsejű hatvanasnak tűnő hölgyről van szó.
Na, ezután megnézegettem magamat is a kulcstartómban - szuper találmány, egyik fele Elvis, másik fele tükör - és boldogan konstatáltam, hogy bizony én még nem nagyon nézek ki többnek tizennyolcnál, na jó, legyen huszonkettő. Oké, huszonöt, de ez tényleg a vége! :) Egy kedves kolléganőm, akit évek óta nem láttam, miután rákérdezett hogy hány éves vagyok, kedvesen közölte hogy egy "tizest letagadhatnál, Zolikám!" Igencsak fanyar mosollyal köszöntem meg, mert én tizenötöt szeretek letagadni, na. Ami azt illeti, szükségem is van rá. Vagy akár nincs is: mert ha Lenin azt mondta, hogy a kommunisták különleges anyagból vannak gyúrva, hát lehet, nem vitatkozom vele. De hogy mi, jampik különleges anyagból vagyunk gyúrva, az egészen bizonyos: egyszerűen nem öregszünk, na. Ez nem genetika, hanem a rock and roll - és persze személyesen Elvis - csodája. És ha egyszer netán mégis meghalok, na bumm: "Mennyboltba visznek a jampi angyalok..."
Nem lessz az olyan rossz, majd úgy X év múlva, valamikor. Addig maradok tizen, na jó, huszonakármennyi. :)
A franc ebbe a cenzúrába, de hát...
A lényeg hogy süt a nap és boldog vagyok.
Pont.
Sosem rajongtam sem március 15-ért, sem a márciusi ifjakért. Az a nép, amelyik fellázad királya ellen, hát... Na, hagyjuk.
De az egyik pont a cenzúra eltörlése volt a tizenkettőből. Hát én ma kaptam egy szigorú cenzort. Így aztán bár nagyon szeretném ebben a posztban újra átélni a mai napon, nem lehet.
Maradjunk abban hogy reggel XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX. Aztán napközben többször is XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX, majd kora délután XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX. Aztán délután még XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX. Aztán leszállt a nap, táskájába tevén stb.
Hát ennyi a mai poszt, nagyjából minden benne van, már ha érted mi van törölve. Én igen, és végül is ez az én blogom. :)
Reggel kicsit besokalltam, először is nem jött semmi időben, jó, Moldovától tudjuk hogy a menetrend az arra való hogy meg lehessen állapítani mennyit késett a vonat, de hát akkor is. Végül nagy nehezen odaértem, volt bruttó négy percünk egymásra, fasza. Aztán telefonálnom kéne, kontakthibás a telóm, hol jó, hol nem, most éppen nem, erre bemegyek egy fülkébe, bedobom a százast, a gép jóízűen lenyeli - még mintha böfögést is hallottam volna, de vonal az ohne. Aztán csodálkozott, hogy mekkora maflást kapott, én meg azon hogy ez nekem fájt kurvára. Aztán most nagy nehezen beértem és dolgozni kéne de nem igazán van kedvem hozzá, de majd valahogy megoldom.
Azért két jó dolog is történt tegnap - már úgy értve hogy tegnap nagyon sok jó dolog történt, de ami nem velem - szóval ugyebár kikapott az Újpest, úgyhogy most már nemcsak bajnokok, de kupagyőztesek is csak jövőre lesznek, plusz ugye elmeszelték az MDF fővárosi listáját, így Dávid úrhölgy lassan gondolkodhat azon, viselnek-e vajon kalapot a következő munkahelyén, a csinos kis formaruhához... :) Csapody úrnak meg maximálisan igaza volt, nehogymá' ő ne kerüljön fel bejutó helyre egy olyan MDF listán, ahol SZDSZ-esek szerepelnek előtte... Istenem, Antall József még mindig nagyon hiányzik a magyar belpolitikából, de annak őszintén örülök hogy ezt nem érte meg, egyébként valószínűleg már rég kizárták volna.
Ja, és a fent leírtak alapján remélem világos hogy nem Rád haragudtam, csak hát időnként morgok egy kicsit. De nem Veled. :)
Egy nagyonnagyonnagyon kedves ismerősömnek :) szeretném ajándékba küldeni ezt a képet, ő a kedvenc szocialista politikusom. Egyet el kell ismerni, neki pénz nem tapadt a kezéhez... :)
...mert sajnos mostanában egyszerűen gyanús ha valami túl szép, márpedig a mai nap az úgy ahogy van, az volt.
Akár fogalmazhatnék úgy is hogy
"Azok az édes-pesti éjszakák
A kapu alatti csókcsaták
Neonreklám kiölte magát...
Azok a fülledt pesti éjszakák
A cukrászdákban tapsolják
Csiki-dam stílus feszes ritmusát..."
ha R-GO-s lennék, de nem vagyok. Így hát csak azt kérem hogy legyen holnap is legalább így!
Ma először sétált póráz nélkül az eb, persze csak a telepen, és jött rendesen utánam! Az első pozitívum ma, és még csak fél hat volt. Aztán kisütött a nap - a második pozitívum ma, és még csak hat óra.
Aztán egy kellemes kirándulás, kellemes percek és még csak nyolc óra és már a harmadik pozitívum ma.
Most meg itt ülök bent - ez az első negatívum ma. Remélem az utolsó is. :)
Az MSZP sajtótájékoztatón megkérdezik Lendvai Ildikót:
- Elnök asszony, igaz hogy az elefántok tudnak repülni? -
- Ki mondta magának ezt a marhaságot?! -
- Gyurcsány Ferenc, az előbb. -
- Ja... Na igen, repülnek, de csak egész alacsonyan. -
:))))
Jó nap volt ma, így egyszerűen. Munka, munka, és elvonási tünetek, az utóbbiak estére már-már az elviselhetetlenségig fokozódtak. Mert nagyon-nagyon tud ám hiányozni, főleg amikor azt a formáját hozza, amit annyira szeretek. Ilyenkor csak az jár a fejemben, hogy álmodban, egyszer érted jövök majd...
Nahát. Csak sikerült ismét helyrerázni a dolgokat. Én tényleg csak annyit szeretnék hogy valahol, valamilyen szintem legyen helyem az életében. Vagy ne - de akkor mondja meg őszintén. Hát megmondta, hogy van helyem, csak hát... Akkor a varázsszó most megint: JÓ vagyok és TÜRELMES.
De ha jól belegondolok - már attól is boldog vagyok, hogy türelmes lehetek. Mert van kiért és van miért.
Nem olyan szar ilyenkor a hétfő sem, na.
Ha jól tudom ez egy Ossian-dalból való, de tényleg nem értem mit nem lehet azon érteni, hogy nagyon tudsz hiányozni, és utálok szombat reggel negyven, vasárnap reggel meg harminc percet várni, hogy aztán közöljed hogy rohadtul sietsz és nagyon nem érsz rá mert vár Lenin és Sztálin és a mozgalom. És nem értem mit nem lehet azon érteni hogy nagyon tudsz hiányozni, és zavar hogy minden egyéb fontosabb mint én, és minden másra, és mindenki másra van bőven időd, csak rám nem. És itt a péntek, egyedül iszom a klubban, és itt a szombat amikor negyven perc ácsorgás után megjelensz tíz percre és rohansz, és itt a vasárnap amikor harminc perc ácsorgás után megjelensz tíz percre és rohansz, és akkor bennem felmerül hogy hát tulajdonképpen vagy-e te egyáltalán? Meg ugye nem tudsz hívni napok óta - állítólag - de a fülem hallatára izzik a vonal másokkal, mert még abban a pár percben sem én vagyok a fontos, hanem Isten tudja ki van a vonal - ilyenkor működő vonal - másik végén. Hát tulajdonképpen vagy-e te egyáltalán? Vagyok-e én egyáltalán?
Ha nem, úgy is jó. Illetve jó a francokat, de még mindig jobb tudni, mint így. És persze aztán ha mindezt szóvá teszem, én vagyok a hibás, én nem vagyok megértő, én vagyok az önsajnáló, én vagyok a hisztis meg a kiállhatatlan. Ja. Na, ismét itt a Vidám Vasárnap.
Sajnos a február 14-i 127 oldalletöltést eddig még nem döntöttük meg - szégyellje magát a Kedves Olvasó. Na, azért annyira ne, hiszen ha olvasó, akkor kedves...
Viszont egy második rekord: eddig 11 e-mailben kérdezték, hogy mit is üvöltött Dick Allison. Hát, változatlanul nem írhatom le, mert akkor kábé öt perc múlva törölnék a blogot, azt meg nem szeretném. Úgyhogy továbbra is jöhet mél, kfx435@freemail.hu, és szívesen megküldöm mit is üvöltött Dick Allison... :)
Ferencünk értékelt. Legyek teljesen őszinte, jó ez így. Hiszen ha mi értékelnénk őt, azt úgy hívnák hogy lincselés. Az meg se nem trendi, se nem európai.
Ferencünk a demokráciát félti Orbán Viktortól... Hát. Most aztán ha nem lenne ilyen kurva késő, elkezdhetném hogy hát édesapám, a te pártod tiporta sárba a friss demokráciát 1947-49-ben, a ti pártotok terroristái voltak Szamuely és Ságvári, ti kényszerítettétek emigrációba a Főméltóságú Urat, ti gyilkoltátok meg Hóman Bálintot, a haverjaitok meg Apor püspököt, aztán beszélhetnénk még Nagy Imréről, Mansfeld Péterről, vagy Wittner Mária szűk tizenöt évéről, de tudod mit? Ne tegyük.
Egyszerűbben is lehet téged értékelni. Ehhez mindössze Stephen King Rémkoppantók című könyvét lapoztam fel. A pontos értékelés a 456. oldalon található: "............................!" - üvöltötte Dick Allison.* Nos, nagyjából ennyivel pontosan értékelhető a mai beszéded, meg úgy összességében az egész politikusi teljesítményed, az egész lényed.
De lesz majd még egy értékelés, úgy pár hónap múlva. A hallhatatlan Csóré Béla művész úr egyik veretes slágere úgy szól hogy "Hallod ember, mit beszélnek rólad: három évre be akarnak zárni..." No, persze egy slágerszöveg nem mindig pontos, a rím miatt lemaradt két szótag: a "tizen".
* - Ha valakinek esetleg nincs kéznél a könyv, szívesen megküldöm e-mailben az értékelés pontos szövegét. :))
... a másik felét hagyjuk. :) Beérem bőven ezzel is. (Köszi, Attis!)
Süt a nap, majdnem meleg van, és van reggel és van telefon és van délután és "hát ő felül gömbölyű, alul domború" (Köszi, Miki!), és, és, és, és... és még sorolhatnám, de nem elég annyi, hogy egyszerűen nagyon boldog vagyok?
De.
Ej mi a kő! Gyurcsány Ferenc!
A Parlamentben lakik itt kend?
Lám ez a barom nép jót ád,
Fölvitte az elvtárs dolgát.
Itt szaladgál föl és alá,
Kapirgál pár milliárdot.
Ma este majd kotkodácsol,
S nem verik ki a szobából.
Dehogy verik, dehogy verik!
Még mindig van, ki tapsol nekik.
Hazudik pedig ő gyakran
Háry Jánosnál is jobban.
Ezért aztán Gyurcsány Ferenc
Jól megbecsülje kend magát
Ha fogytán van is a lopott cucc
Ne fagyjon meg télen Katus.
Plébános úr, hegyezd fület
Hadd beszélek mostan veled.
Ilyen csodát még nem láttál:
Fletót évente bérmáltál.
Ezután is jó légy Ferenc,
Kedvet ne kapj a tyúkhúsra,
Nyolc év bolsi rablás után
Anyám egyetlen jószága.
Szóval, itt a tavasz!!!!!!!!!!!!!!
És én szerelmes vagyok mint egy nagyágyú!
Ennyi.
:)
Egy az egyben mint egy szinkronizált pornófilm: Tessék elképzelni - az én korosztályom nagyon is el tudja képzelni :) - Amber Lynn-t, ahogy mondogatja: Ó igen, ó igen, IGEN! IGEN!
Hát, ha ennyire tellik gyerekek, akkor...
Szegény Zuschlag elvtárs panaszkodik a magányra. Sajnálom én is, de hát egy-két hónapot még kibír, aztán a harmincas éveket megszégyenítő pártéletet élhettek majd a Csillagban... :)
Fiatalabbak kedvéért: ő Amber Lynn, nagyon-nagyon-nagy színésznő volt.
Ferencváros-Nyíregyháza 0-0
A Nyíregyháza elérte amit elérhetett, ponttal távozott a - Rósa Dénes szerint - dobogóra vágyó Ferencváros otthonából. Néző kevés volt, de ez a játék még ennyit sem érdemelt. Bebizonyosodott, hogy bár az új igazolások nem rosszak, egy igazi irányító elkelne a Fradiba, szerintem a tavasszal Lipcsei még képes lenne megoldani ezt a feladatot. Ferenczi sajnos ugyanúgy beragadt a tavaszi rajtnál mint az ősszel, s most a csodacsatár :) Elding sem tudott segíteni.
Paks - Vasas 2-2
Érdekes párosítás, a Vasas rengeteg középszerű külföldivel, a Paks pedig hazai szinten nagy nevekkel állt fel, ebből lett egy jó kis meccs, négy gól, és igazságos döntetlen.
MTK - Haladás 0-0
Hát erről nehéz lenne bármit is mondani. A legboldogabbak akkor voltak a szurkolók, amikor végre vége lett...
Kaposvár - ZTE 1-1
A Kaposvár évről-évre hozza magát, pedig mindig el kell adniuk a legjobbjaikat, és most még a jelenlegi csapatból is többen hiányoztak. Én a magam részéről nagyon drukkolok Prukner Lászlónak, hogy egyszer egy olyan csapatnál is kipróbálhassa magát, ahol komolyabbak a célok/lehetőségek. A ZTE-nek viszont az ilyen meccseket hoznia kellene, ha a dobogóra pályázik.
Győr - Kecskemét 1-0
A Győr védelme hihetetlenül szilárd, támadójátéka pedig hiába olyan-amilyen, egy gólt mindig lehet találni. A Kecskemét ismét nem futballozott rosszul, de tavalyi önmaguktól változatlanul messze vannak.
Videoton - Pápa 2-0
Országos egyes meccs volt, végülis papírforma végeredménnyel, de azért a Pápa tréfált meg már nagycsapatokat újonc létére, elég az Újpest elleni idegenbeli 3-0-ra gondolni. Ezúttal azonban nem volt átütőerő a pápai támadásokban, a végére pedig a fejüket is elvesztették, bizonyíték erre a két kiállítás.
DVSC - Bp. Honvéd 2-1
Ne kiabáljuk el, de több évi küszködés után mintha alakulna a Honvéd. A múlt heti győzelem után jól és - majdnem - eredményesen játszottak Debrecenben is, de végül a jelentősen jobb játékosokból álló hazaiak hozták a kötelezőt.
Újpest - Diósgyőr 4-1
McStay állása egyelőre megmenekült, ha Kabát egészséges, akkor az Újpest nehezen állítható meg. Viszont ebből látszik a csapat legnagyobb gyengéje, hogy a kezdő 11 szempontjából felveszik a versenyt a Debrecennel és a Videotonnal, viszont nagyon rövid a kispad. A Diósgyőrön mindhárom tavaszi meccsen látszott Tornyi mester munkája, jól és szépen játszanak, de hát nagyon belehúztak a sorsolással, így ez pontot eddig nem eredményezett. De ha így folytatják, meglehet a bentmaradás.
Szerkesztőségünk elnézést kér, de néhány bejegyzés a cenzúra áldozatául esett e percben. A nemzetközi helyzet egyre fokozódik, ugyebár. És volt pár poszt az utóbbi napokban, amely talál kissé túl személyesre sikeredett.
Tisztességes oldalszámletöltést generáló olvasók kérhetnek adminisztrációs belépési lehetőséget és ott olvashatják továbbra is. Na.
A szerkesztőség mail-címe: therealbudaiz@gmail.com
Most megérdemlek egy jutalomcigit. :)
U.i.: hát csókoltatom a programozókat, kemény meló volt. :)))
Szép szám, népmesében és kilóban egyaránt! És én pontosan ennyi vagyok - pedig ma férfiasan két doboz görög joghurt, és 3 (!!!) sárgarépa is lecsúszott. És hogy mennyire túljutottam a mélyponton, arra bizonyíték, hogy egész nap ez a dal járt az eszemben - kőkemény nóta, csöppet sem érzelgős... :)
"Minden éjjel látom az arcát,
Minden reggel figyelgetem
S ha megpillantom végre az utcán
Szemem boldogan rajta legeltetem.
Megszállottan utamat járom
Zsebre tett kézzel követem a nőt,
Irigykedve nézem az övét,
Mely a csípőjén öleli Őt.
Édesség, úgy kellesz nékem,
Nélküled mit ér az életem?
Félek, hogy kikészít ez az őrült,
Eszelős szerelem!
Szédülten leskelődöm újra meg újra
Egy padon fésüli könnyű haját,
Reszkető kézzel tartanám tükrét
És aztán átkarolnám szorosan a nyakát.
Egyedül bolyongok a parkban
A lombok alján őt keresem
Galléromat felhajtom, s közben a cukorgát eszegetem.
Esténként,ha magam vagyok újra felkavar az az őrült érzelem,
Otthon fáradtan bedőlök az ágyba
És a fényképét előveszem."
Tulajdonképpen azt imádom Mikiben, hogy olyan jól meg tudja fogalmazni helyettem... Minek üljek le verset írni, ha valaki jobban ért hozzá? :)))
De most előveszem a nehéztüzérséget: Elvis - a kezdet kezdete, DVD-n. Elvis élt, Elvis él, Elvis élni fog!
