Ha jól tudom ez egy Ossian-dalból való, de tényleg nem értem mit nem lehet azon érteni, hogy nagyon tudsz hiányozni, és utálok szombat reggel negyven, vasárnap reggel meg harminc percet várni, hogy aztán közöljed hogy rohadtul sietsz és nagyon nem érsz rá mert vár Lenin és Sztálin és a mozgalom. És nem értem mit nem lehet azon érteni hogy nagyon tudsz hiányozni, és zavar hogy minden egyéb fontosabb mint én, és minden másra, és mindenki másra van bőven időd, csak rám nem. És itt a péntek, egyedül iszom a klubban, és itt a szombat amikor negyven perc ácsorgás után megjelensz tíz percre és rohansz, és itt a vasárnap amikor harminc perc ácsorgás után megjelensz tíz percre és rohansz, és akkor bennem felmerül hogy hát tulajdonképpen vagy-e te egyáltalán? Meg ugye nem tudsz hívni napok óta - állítólag - de a fülem hallatára izzik a vonal másokkal, mert még abban a pár percben sem én vagyok a fontos, hanem Isten tudja ki van a vonal - ilyenkor működő vonal - másik végén. Hát tulajdonképpen vagy-e te egyáltalán? Vagyok-e én egyáltalán?
Ha nem, úgy is jó. Illetve jó a francokat, de még mindig jobb tudni, mint így. És persze aztán ha mindezt szóvá teszem, én vagyok a hibás, én nem vagyok megértő, én vagyok az önsajnáló, én vagyok a hisztis meg a kiállhatatlan. Ja. Na, ismét itt a Vidám Vasárnap.
