Szép szám, népmesében és kilóban egyaránt! És én pontosan ennyi vagyok - pedig ma férfiasan két doboz görög joghurt, és 3 (!!!) sárgarépa is lecsúszott. És hogy mennyire túljutottam a mélyponton, arra bizonyíték, hogy egész nap ez a dal járt az eszemben - kőkemény nóta, csöppet sem érzelgős... :)
"Minden éjjel látom az arcát,
Minden reggel figyelgetem
S ha megpillantom végre az utcán
Szemem boldogan rajta legeltetem.
Megszállottan utamat járom
Zsebre tett kézzel követem a nőt,
Irigykedve nézem az övét,
Mely a csípőjén öleli Őt.
Édesség, úgy kellesz nékem,
Nélküled mit ér az életem?
Félek, hogy kikészít ez az őrült,
Eszelős szerelem!
Szédülten leskelődöm újra meg újra
Egy padon fésüli könnyű haját,
Reszkető kézzel tartanám tükrét
És aztán átkarolnám szorosan a nyakát.
Egyedül bolyongok a parkban
A lombok alján őt keresem
Galléromat felhajtom, s közben a cukorgát eszegetem.
Esténként,ha magam vagyok újra felkavar az az őrült érzelem,
Otthon fáradtan bedőlök az ágyba
És a fényképét előveszem."
Tulajdonképpen azt imádom Mikiben, hogy olyan jól meg tudja fogalmazni helyettem... Minek üljek le verset írni, ha valaki jobban ért hozzá? :)))
De most előveszem a nehéztüzérséget: Elvis - a kezdet kezdete, DVD-n. Elvis élt, Elvis él, Elvis élni fog!
