Hát itt van a vasárnap este. Ezüstvasárnap este.
Most mondhatnám hogy hú de jó volt, meg satöbbi, de hát nem lenne igaz.
Szombaton öt, ma kábé másfél percig láthattam őt... Dolgozik, persze. Karácsony előtt a kereskedelemben, ennyi idő is sok, csak éppen nekem nem elég. Tegnap reggel, meg ma délután: összesen nem volt tíz perc amíg láthattam őt. Pedig ma annyira gyönyörű volt, hogy, hogy, hogy... Munkácsynak kellene ma élnie, mert baszhatom a 99 megapixeles fényképezőgépeket, úgysem tudnák visszaadni. És szeret, és mosolyog és kedves és... Csak éppen ideje nincs rám... Én meg szenvedek mint a kutya. Holnap reggel oké, de hát egyszerűen nem bírom már ezeket a szűkre szabott időket...
Amúgy sokat beszéltünk telefonon, és érzem hogy minden, de minden oké, de hát akkor is: Ő nem gyógyszer hogy ilyen szigorú adagolásban kapjak belőle. Na mindegy. Még egy hét, alig kettő, aztán vége a karácsonyi őrületnek, és akkor lesz időnk. Remélem, sok mindenre.
Most ennyi. Olyan elvonási tüneteim vannak, hogy szívem szerint Dr. Walker csodaszeréhez fordulnék, de akkor meg képtelen lennék tartani a 78 kilómat... Jaj, Elvis, csinálj már valamit...
