A Ferencváros számára véget ért az idény: a pénteki Honvéd elleni, 0-0-ás mérkőzés fénypontja számomra az volt, amikor a játékvezető hármat fújt a sípjába. Ez a mérkőzés jó esszenciája volt az egész idénynek: küszködés, szenvedés - erről szólt az ősz.
Ami viszont pozitívum, hogy a védelem összeállni látszik: Short vezetése alatt három egymást követő mérkőzésen nem kapott gólt a csapat, pedig a Győr és a Pápa támadói azért nem rosszak. Ráadásul Dragóner ezekre a mérkőzésekre kiesett a csapatból.
Szóval, a tavasz: a Fradi mindig híres volt arról, hogy nagy tavaszi hajrára képes. Csodát persze nem várhatunk, hiszen a nemzetközi szereplésre jogosító helyektől fényévnyi távolságra vagyunk. De azért minden megtörténhet.
Kapus már van, Megyeri tényleg Fradi-szintű játékos, s ha még egy kis rutint is szerez, akkor - akkor szívesen mondanám hogy a következő tizenöt évre megvan a kapusunk, csak hát ma ez nem így működik. És nekem Haber is tetszett, Holczer meg visszakerült a helyére, a harmadosztályba.
A védelem nagyjából tehát OK, szerintem az egész idény legjobb teljesítményét a szűrőposzton játszó Morrison nyújtotta. Középpálya... Rósa, Tóth rendben, Lipcsei reméljük bírja majd erővel a tavaszt is, egy igazi irányító, a játéknak fazont adó játékos viszont nagyon kellene, az ilyesmi viszont itthon, és külföldön is hiánycikk, legalábbis a megfizethető kategóriában. A csatársor meg áll Ferencziből, aki a végére összekapta magát, és biztos megrúgja a maga góladagját a tavasszal is, de hát melléje kellenének még emberek: Shaw bácsi már nem az igazi, Mamics sosem volt az igazi, ki van még?
Szóval, 3-4 új ember, egy lelkes, kritikus, de kulturált szurkolótábor kellene, és akkor tavasszal kizöldülne újra minden.
