Na hát ennek a bejegyzésnek a címe lehetne csupa vigyor. Vigyor, magamon.
Mi is történt? Hát csak annyi, hogy - szokás szerint - öt óra helyett jön háromnegyed hatra. Jó, előtte szól, pontosan 10 perccel öt előtt, amikor nyilvánvaló hogy már elindultam, de hát kicsire nem adunk.
Na jó, összejövünk, beszélgetés, aztán megkérdezem hogy inna-e valamit? Ja, egy üdítőt. OK, bemegyek a boltba. Vásárlás, kijövök. Erre közli velem, hogy azonnal tünjek el a p...ba, mert ott van Apu. Na, hát bennem megmozdult a kisördög, és szépen békésen megálltam a bolt ajtajában, kortyolgatom a sörömet, szívom a cigimet. Aztán kijött Apu, és a következő beszélgetés zajlott le kettőnk között:
- Szia! - mondtam.
- Szia! - válaszolta ő, és beült az autójába és elhajtott.
Naszóval: miért kellett volna eltűnjek ezek után? Apu szemmel láthatóan nem akart sem agyonütni, se meggyilkolni. Így aztán megint csak arra tudok tippelni hogy lassan több mint tíz perce voltunk együtt, és kezdett sok lenni belőlem.
Hát, rendben van. Mostantól szabad vagyok mint a madár, bár ettől a hasonlattól így a választások előtt a belem fordul ki... :) De ugyanakkor meglep, hogy mennyire nem érdekel már az egész - szart ő rám amióta ismerjük egymást, csak nekem nem tűnt fel ez. Most aztán ünnepelhetek, hogy végre megszabadultam a saját hülyeségemtől. Mert egy olyan kapcsolat, ami tartott úgy kábé fél éve, és amiből én az ég világon semmit sem profitáltam, de ugyanakkor hazugság, lenyúlás az volt bőven - hát arra semmi szükség. És mégsem haragszom: sőt, őszintén kívánom drágám, hogy találj magadnak még egy ekkora barmot, mint én voltam. Nem járnál rosszul vele.
