...egy kezdő szocialistának. :)
1918-19:
Magyarország nem vesztette el az első világháborút! Amikor a hátországi zavarkeltőknek köszönhetően véget ért a háború, a magyar katonák Olaszország közepén tartották a frontot... A románok ugyan megtámadták Erdélyt, de kicsit elszámították magukat: csapataink nemcsak kizavarták őket onnan, hanem ha már ott voltak, elfoglalták Bukarestet is.
A háború végén a magyar csapatok gyönyörű rendben, egészségesen, teljes fegyverzettel érkeztek haza, s maguk voltak a legjobban megdöbbenve, amikor az olyan kaliberű hazafiak mint Pogány és Lindner egyszerűen leszerelték és hazazavarták őket. Erre aztán a román, a tót, a cseh, a szerb - egyszerre rohant ránk, és ennek volt köszönhető, hogy országunk területének 72%-át (!) elveszítettük.
1919-ben aztán hatalomra jutott a Kun Béla nevével fémjelzett Tanácskormány. A "dicsőséges 133 napról" nincs mit beszélni: gyilkosság, terror, éhínség, anarchia - aztán leléptek az elvtársak. Hazánk szerencséje, hogy ebben a romhalmazban egy igazi tengerész, Horthy admirális ragadta meg a hatalmat, s kormányozta biztos vizekbe a süllyedő hajót. A nevével fémjelzett korszak a XX. század legszebb, legboldogabb korszaka volt Magyarországon. Mellékesen megjegyezve, bár autoriter vezetéssel, de demokratikus többpártrendszer működött, így a Szociáldemokrata Párt is, olyan kaliberű vezetőkkel mint például Kéthly Anna, akit a háború után kommunista testvérei elüldöztek Magyarországról. Az 1938-as győri program olyan gazdasági fellendülést hozott hazánknak - és ebből fakadóan gyorsan emelkedő népjólétet - amire sem azelőtt, sem azóta nem volt példa a magyar történelemben.
A II. világháború után szovjet segítséggel ismét a kommunisták következtek. Soha, senki sem választotta meg őket - legjobb eredményük 17 százalék volt, azt is csalással - lásd: kékcédulás választások - sikerült elérniük. Rákosi és bandája felszámolta a demokráciát, és egy olyan terrorrendszert honosított meg hazánkban, amely mellett eltörpült a Tanácsköztársaság rémuralma is. Senki és semmi sem volt szent számukra: olyan nagyságok kerültek börtönbe, mint a világhírű történész Hóman Bálint, a szintén világhírű ornitológus - könyvei számos egyetemen ma is tananyagként funkcionálnak - Méhely Béla, vagy éppen az ország hercegprímása, Mindszenty József. Irtották közben egymást is, de ez legyen az ő bajuk.
1956-ban a nemzet nem bírta tovább a rémuralmat. Az elvtársak menekültek mint a patkányok, ám orosz gazdáik megmentették őket: a világ legerősebb hadseregével szemben a magyar forradalmárok nem győzhettek, számukra csak a szép halál, majd a forradalom leverését követően az iszonyatos megtorlás, tömeges kivégzés, kínzás és börtön maradt.
Az új diktátor Kádár János a korbács és kenyér elvével kormányozta az országot: legyilkoltatta politikai ellenfeleit, dühödten üldözött minden ellenzéki megnyilatkozást, ám ha valaki elfogadta a rendszert, annak - az ország mérhetetlen eladósítása árán - szolid jólét jutott - legalábbis a szocialista viszonyok között, hiszen a magyar életszínvonal a Kádár-rendszer fénykorában is fényévekre elmaradt a fejlett kapitalista államokétól.
1988-89-re a gazdasági csőd elkerülhetetlenné vált, s mivel a szovjet elnök, Gorbacsov világosan értésére adta itthoni talpnyalóinak, hogy mégegyszer nem menti meg őket tankjaival, fogcsikorgatva beleegyeztek a hatalomátadásba, ám előtte még elrabolták, amit el lehetett. Ekkor vált napok, hetek, hónapok alatt milliárdossá, gyártulajdonossá sok prominens kommunista vezető.
Az első szabadon választott kormányt az első pillanattól kezdve támadták, mocskolták, így nem csoda, hogy 1994-ben a csalódott társadalom a hazug ígéretdömpinggel operáló MSZP-t visszaszavazta a hatalomba. Jutalmuk nagy volt: a Bokros-csomag, amelynek lényege az volt, hogy a gazdasági problémákat a szegények további megnyomorításával kívánta orvosolni - kétségkívül sikeresen, ám ebben az időszakban a szegények még szegényebbek, a gazdagok még gazdagabbak lettek.
Orbán Viktornak is négy év jutott. Ezalatt nőttek a reálbérek és a reálnyugdíjak, csökkent az infláció, dinamikusan nőtt a gazdaság. Azonban egy szerencsétlen döntéssel - egyik évben "elkúrták" a nyugdíjemelést - megpecsételték sorsukat.
Medgyessy kormánya 2006-ra ígérte az Eurót. Aztán 2008-ra, majd 2009-re, aztán már semmikorra. Mint ahogy szóljon aki ingyen tankönyvet, ingyen ebédet, ingyen szívgyógyszert kap. Ja, a 13. havi nyugdíj - csak éppen azt már vissza is vették. Az esztelen költekezést ismét gazdasági csőd követte, de valahogy kihúzták a 2006-os választásokig, amelyet az immár Gyurcsány Ferenc vezette hazugsággépezet sikerrel abszolvált. Aztán pár hónap múlva jött a beismerés, úgyhogy valamiben világelsők lettünk: Magyarországon három évvel előbb kezdődött a gazdasági válság mint a világban máshol. Hát itt tartunk 2010-ben.
Kedves fiatal, kezdő tagjelölt elvtárs... Ne tégy mást, mint nézd meg az MSZP 2002-es és 2006-os választási programjait - és hasonlítsd össze azzal, ami a valóságban történt. Aztán nézd meg a 2010-est, és lásd be hogy hülyének néznek: csak egyetlen példát hagy emeljek ki: Mesterházy barátod megígérte, hogy eltörli az étkezési jegyek adóját - amit ők vezettek be idén januárban... No Comment.
És ha mélyebben bele akarod ásni magad a munkásmozgalom történetébe, hagy ajánljak a figyelmedbe két könyvet. Hidd el nekem érdemes elolvasni őket - ha utána is balra visz az utad, sok sikert kívánok hozzá...
Tormay Cécile: Bujdosó könyv
Wass Albert: Átoksori kísértetek
