Ma az alábbi levelet kaptam (változtatás nélkül bemásolva):
Kedves Vámpír!
NEM IS tudom hogy mit írjak. Először is ÉN NEM A NŐS férfiakra bukom! (Nem szeretek Harcolni egy pasiért se) hanem az olyan mint pl. te. Ám köszi azt a kedves kis levelet. pocsékul tudsz néha bokolni. (De ezt is szeretem benned! ............. (aláírás)
Ui! NE Haragudj hogy olyan gyorsan Elfoglak küldeni de nem akarom még egy levonást. Bocsi! De ettől függetlenül hívhatsz. Puszi üdv: ........... (aláírás)
És jó sok szív a papíron... Igenám, de én arra voltam kiváncsi, hogy ha utoljára JÚLIUSBAN volt kettesben közös programunk, akkor mikor lesz megint. Aztán összekaptam magam, és megírtam az alábbi mailt:
"'Szia ..............,
köszi a levelet, nagyon aranyos volt, és külön örülök hogy ha csak átvitt értelemben is, de benne volt hogy szeretsz - ezt még sosem mondtad nekem.
Viszont nem válaszoltál egy csomó kérdésemre. Nem baj.
Az sem, hogy a trafikos csajjal mondjuk eldumálgatsz, aztán levonnak a béredből. Én felajánlom hogy kifizetem amit velem vagy - az nem megy. Ez sem baj.
Viszont ami tény, és hiába nem válaszolsz rá, igaz: JÚLIUSBAN voltunk együtt utoljára kettesben, egy moziban. Nos, ez nekem kevés. Ezért - nem zsarolás, vagy ilyesmi, csak tényként mondom - ha március 20-ára nem oldod meg az Eddát, akkor végeztünk. Nézd, az hogy reggel elkísérhetlek az iskolába. nagy megtiszteltetés, de úgyis odamész, tehát nem jelent semmi pluszt neked. Délután - mondjuk mint ma - meglátogathatlak a munkahelyeden: ez nekem oda-vissza volt több mint két óra, és egy percet sem beszéltél velem, alig vártad hogy menjek már.
Ez nekem így nem buli. Ezt bírtam egy darabig, hidd el, sokan eddig sem bírták volna. Most már többet akarok: közös programokat, ölelést, csókokat. És nem baj ha nem kapom meg, tudomásul veszem. Csak döntsél végre, kellek-e neked, vagy sem. És kérlek, hogy ha azt mondod hogy felhívhatlak bármikor, ne baszd rám a telefont többször is, és ne beszélj velem olyan hidegen és ellenségesen, ahogy tetted. És most már szeretném, ha eldöntenéd, hogy a barátod vagyok-e vagy sem. Ha igen, akkor meg akarom fogni a kezed, meg akarlak ölelni, és nem szeretném ha a keresztanyádként vagy a nagybátyádként mutatnál be másoknak. Ha szégyellsz mások előtt azt is megértem, de ezt is, mint minden egyebet, meg lehet mondani őszintén.
Holnap meglátogatlak, akkor is ha kidobsz két perc alatt, de sokáig ezt már nem fogom csinálni. Egyszerűen nem éri meg, legalábbis nem érzem, hogy érdemes lenne, hiszen hónapok alatt nem halad semmit a kapcsolatunk előre - és erre nem válaszoltál semmit sem.
Én változatlanul szeretlek, de ezt nem bírom így sokáig. Úgyhogy döntsd el hogy mit akarsz velem, én tudomásul fogom venni.
Üdvözlettel, szeretettel és pussz:
Vámpír"
Hát ez van. Gyűlnek a baljós árnyak. De őszintén szólva most már annyira nem érdekel. Én sem őt, ahogy látom. Lehet hogy így van ez jól?
