Rohadt izgatott vagyok, három év után holnap új munkahelyen kezdek... Persze, a mai világban nagy öröm ez, de azért feszült és ideges vagyok miatta, de mondogatom magamnak, hogy ez egy nagy lehetőség és örvendetes dolog, tehát csak pozitívan! :)
Viszont annyira jó lett volna valakivel ezt kitárgyalni, egy kis bíztatás, nyugtatás, lelkesítés, de hát... Tegnap délután is hívtam hogy jőjjön, találkozzunk - nem ment. Este legalább beszéltünk egy hosszút telefonon, de az mégsem ugyanaz. Ma reggel legalább találkoztunk pár percre, de az sem volt sok.
Mindegy. Hamarosan elválik, mi lesz. Az biztos, hogy nekem ez így kevés, ezt meg is mondtam neki, várom a reakciót. Lesz ami lesz, jobb biztosat tudni és kész.
Amúgy utálom ezt a kurva sötétet, tegnap legalább volt egy kis napfény, most viszont... Fel se kellett volna kelni, de hát azért a pár percért amit együtt lehettünk, megérte. Megérte? Egyelőre úgy érzem, igen.
