No, hát beszéljünk a sztrájkról.
Immáron negyedik napja szopunk rendesen. De hát ez a sztrájk lényege.
A sztrájk olyan mint a háború: senki sem örül neki, senki sem akarja, de időnként szükséges. Nem jó a munkavállalóknak, nem jó a munkáltatónak. És főleg nem jó a szolgáltatást igénybe vevő - igénybe venni kénytelen - közönségnek.
A BKV egy érdekes képződmény. Veszteséges? Veszteséges. Nagyon? Nagyon. De hát önkormányzati rendelet határozza meg a jegyek és bérletek árát, valamint a kedvezményes utazásra jogosultak körét. Ugyanakkor ez az önkormányzat nem rendelkezik elegendő hatalommal ahhoz, hogy meghatározza a dízelolaj, az áram, az autóbusz és villamosszerelvények árát, a tb-járulékok és adók mértékét.
Ráadásul a BKV vezetői egy hatalmas bűnbandát alkottak az elmúlt években. Mondjanak nekem még egy céget, ahol az összes igazgató börtönben van, vagy legalábbis már kőrözést adtak ki ellene... Ahol én dolgozom, kis cégecske, szintén megszűnt az étkezési jegy, sőt a bérek is csökkentek - tudomásul vettük, mert látjuk hogy alig élünk. Na de egy olyan cégnél, ahol a vezetők százmilliókat nyúlnak le szemrebbenés nélkül, talán mégsem Józsi bácsi ebédjegyén kellene kezdeni a spórolást.
Lehet bazdmegolni, hogy dupla annyi idő alatt jutunk be reggel dolgozni, kényelmetlenül taposva egymást a buszon. De ne feledjük: a BKV dolgozói még éltetik a reményt. Azt a reményt, hogy ha a dolgozók egyszer azt mondják hogy ELÉG, akkor a heréknek lőttek. Ma ők, holnap mi leszünk kénytelenek küzdeni a jogainkért.
Érdekes különben, hogy akármekkora a válság, a Kóka és Oszkó paloták épülnek, Bajnai sem készül éhen halni, Lendvai is frissen botoxolt. Csak mi döglünk éhen szépen, lassan, s tűrjük, hogy egymásra uszítsanak bennünket a kommunista férgek.
King tiszteles akciója idején majd' egy évig jártak gyalog a négerek - és nyertek. Drága véreim! - Hajlandóak vagytok gyalogolni még a jövő héten?
