Volt egy péntek reggel, amikor is találkoztunk, aztán... Aztán semmi. Mosoly, szeretet, csak fogom a hűvös, bársonyos kezét a mancsomban, beszívom az illatát, beszélgetünk és olyankor megszűnik minden. És az a mosoly, bizony megéri a kárhozatot is akár...
És akkor még a délután is, hív, találkozunk, kedvesség, mosoly... Mi is van? Ja igen: a Megváltó születése napja: Ezen a napon kaptuk Elvist. Hát így már érthető, miért gyönyörű egy szakadó esős, sötét, szürke, január elejei nap.
