Tegnap háromszor is taliztunk, reggel, aztán délután, meg este elémentem hogy ne egyedül kelljen hazamennie. Ez így egy szuper nap volt, de hát az igazi az lenne, ha minden percemet vele tölthetném... Na de majd.
Ma reggel megkaptam a levelemet végre, kissé ugyan szűkszavú de összességében aranyos, bár le is lettem szidva benne ezért-azért, többek között mert hogy úgy viselkedem mint egy tizenéves! Hát, Istenem, ha neki köszönhetően egyszer annak érzem magam... :)
Válaszoltam én is, holnap reggel megkapja, aztán kiváncsi leszek a reakciókra. De jól vagyunk, megvagyunk, és ez a lényeg. És még a nap is süt, happy vagyok, na. Talán azért kevesebb és rövidebb a poszt, mert a boldogságot azt csak úgy megélem, a bánatot szeretem kiírni magamból.
