Először is elaludtam kissé, így reggel 8 körül ballagtunk le Zsófiával, amikor - eléggé el nem ítélhető módon - már mások is járnak az utcán. Igyekeztem előkeresni a legszűkebb ruháját, de abban is úgy festett, mint az ifjú Lang Franz bácsi kabátjában. Ráadásul a szőrével együtt - remélhetőleg csak átmenetileg - a jókedvét is elveszítette, így aztán vidám sétánk volt a taknyos-nyálkás undorítóan novemberi időben.
Aztán viszont kirándultunk egyet, s Ő is meglehetősen szörnyülködött szegény kutyán, úgyhogy tényleg szörnyű lett szegény. Ő viszont... Biztos vagyok benne hogy "egy jampi szív - az mindig hű marad"...
Aztán takarítás, s mivel porallergiám van, elég jól eltelt az idő, csak a ház remegett néha a tüsszentőrohamaimtól. Rájöttem, hogy nem a már leülepedett por az egészségtelen, hanem amit éppen próbálunk eltakarítani. Ördögi kör, ugye. Ja, reggelre a macska valami rejtélyes okból kifolyólag végigfosta a lakást, úgyhogy a reggelit ezután bátran ki tudtam hagyni, hiszen még a kávémat is alig tudtam legyűrni, úgy kavargott a gyomrom mire összetakarítottam az egészet. Ő persze úgy csinált mintha mi sem történt volna, követelte a reggelijét, és meg is ette jó étvággyal. Tud valaki valami jó macskameggyilkolási módszert, de olyat, hogy azért véletlennek - vagy még jobb ha öngyilkosságnak - tűnjön?!
Ebéd: mutter féle székelykáposzta, ami úgy másfélezer kalória / merőkanál, eredeti nagyszülői recept még Erdélyből, abból a boldog, békés korból, amikor nem ismerték a koleszterint, és nem mértek testtömegindexet... (Anyám legtöbb receptje amúgy is úgy kezdődik hogy végy fél kiló disznózsírt, meg egy kiló füstölthúst, aztán akkor nagy baj már nem lehet. Tejbegríz is gyakrabban lenne a menü, ha e két hozzávalót valahogy bele lehetne dolgözni...) De aztán ebéd után újra kirándultam egyet, s ismét úgy csináltam, mint Kukorica Jancsi, csak én a szememet legeltettem... Szerintem boldogult Pavlov professzor érdekfeszítő tanulmányt írhatna arról, hogy miért kezdek egy boxerre hasonlítani - na nem a pofám olyan ronda, hanem a nyálképződésem intenzitása -, amint meglátom őt. Szóval egy boldog félóra, aztán irány haza, még elcsíptem a Videoton-Győr II. félidejét, de az már külön poszt lesz majd valamikor az este.
Szóval ma két alkalommal is kielégíthettem legalább a retinámat, s még nincs vége a napnak. Állítólag ma kiderült hogy a torinói lepel igazi. Mondjuk ezt eddig is tudtam, de annyira nagyon nem érdekel: én kedd este óta a Memphisiben hiszek, s úgy gondolom, mint igazi hívő, addig nem halhatok meg, amíg egyszer el nem zarándokoltam Graceland-be. Persze lehet hogy erre nem lesz szükség, közeledik január 18-a, s - legalábbis emberi számítás szerint - 75 éve lesz hogy megadatott Ő nekünk, miért ne térhetne vissza éppen ezen a napon?
Na, este még fociösszefoglaló, illetve szerencsés csillagzat összejátszása esetén lehet hogy csak holnap reggel. De lesz. Sőt, remélhetőleg e poszt is kiegészítésre kerül - várok, várok a hívásra, hiszen JÓ VAGYOK ÉS TÜRELMES... :)
De azért persze legyen mára is idézet Nagy Klasszikusunktól, ami még tegnap jutott eszembe a Crafterről, mire is lehetne használni tágasságát...:
"Rizi-rozoga teherautó volt,
De nekünk luxus panzió
Nem érdekelt hogy szextilalom van,
Csak azt akartuk ami haláli jó"
