Megfelelő mennyiségű Xanax - és még egy kis KANALAS ORVOSSÁG :) - elfogyasztása után néha lírai hangulatba kerül az ember. Ma például ezen a rohadt hétfőn gondolkodtam: ma minden szar volt, úgy ahogy volt az egész. Reggel nem jött össze a tárgyalás, sötét van, borús és hideg, magányos vagyok és öreg, meg na. Nem elég? És akkor még a hétfő is...
Igenám, csak hát szeptember végén, egy pénteki napon, estefelé ment el végleg az öcsém, 35 évesen, eléggé hirtelen. Péntek este, ami minden dolgozó ember számára a non plus ultra, egyszer csak összeesett és vége. Azóta nem igazán szeretem a pénteket. Na akkor most mi van. Azt hiszem, a magam részéről inkább örülök ezentúl a hétfőknek.
Nem igazán látom az élet értelmét. Felkelek, dolgozok azért hogy ehessek, eszem azért hogy dolgozhassak, néha pár üveg sör, futballmeccs, egy-egy lány, aki dob amint nincs rám szüksége már - és őszintén szólva sem a személyiségem, sem a szaktudásom nem hagyna pótolhatatlan űrt a világegyetemben, ha megszűnnék létezni. Vagy ha eleve meg sem születtem volna.
Igenám, csakhogy én világéletemben szerettem az apró örömöket- igaz, más sosem jutott nekem. A napfény, egy pohár - na jó: 6-8 üveg :) - jó sör, whisky, egy jó meccs, egy jó autó - az is volt egyszer egy, a kutya - az is volt egyszer egy - mind-mind apróság, de nekem elég egyetlen jó perc egy napon, hogy elégedett legyek. És tényleg szeretném, ha még jó pár hétfő reggel moroghatnék magamban munkába menet.
