És ettől nem tudom hogy jobb-e a kedvem vagy rosszabb...
Mindenesetre a délelőtt jó volt, két autót is próbáltam, egy Seat Exeót - ami átrajzolt Audi A4, ugyanolyan jó csak jobban néz ki -, azzal mentem a Punto Evo bemutatóra. Az meg a másik kellemes meglepetés volt, a Grande Punto külsejével eddig sem volt baj, ahhoz hál'Istennek óvatosan nyúltak, belül viszont ugyancsak hála légyen, bőven dolgoztak. Nagyon-nagyon kultúr lett, és az ára is szuper, szóval nem is folytatom, elvégre sem Fiat-alkalmazott nem vagyok, se rajongó, de a Punto Evo ütős ajánlat lesz a magyarországi kis autópiacon a kisautók között. Ja, meg kaptam egy kabátot sajtóajándék gyanánt, pofás-pofás, csak rá van hímezve hogy Fiat Punto Evo... Mindegy, majd sétálunk benne Zsófiával, a Nike már úgyis foszlik, elvégre ezen a héten csak tízszer ázott meg.
Szóval a hangulatra visszatérve, a gyárba visszafelé kicsit "eltévedtem" az autóval, ha már kétliteres turbó, futtassuk meg egy kicsit alapon. Hát harap rendesen, meg én nagyon szeretem, amikor halkan fütyülni kezd a feltöltő. És olyan, de olyan szépen sütött a nap, és akkor nekem ahelyett hogy még jobb kedvem lett volna egy kellemes délelőtt után, egyszer csak eszembe jutott ő, és elábrándoztam hogy milyen csodálatos lenne ha ő ülne itt mellettem, és egy szép nyárelejei péntek délután hasítanánk a Balaton felé... Aztán nagy sóhaj, könnycsepp kitöröl, és az első kijáratnál irány vissza Budapestre. Végül is ő nincs, november közepe van, és statisztikát kell csinálni. Halleluja.
