Most egy kicsit röstellem magam. Nem nagy ügy: valaki, akiben megbíztam alámtett egy kicsit. Nem nagy, sőt akár pitiáner dolognak is nevezhető, de nagyon érzékenyen érintett a dolog, hiszen kedveltem őt és bíztam benne. Ezért aztán szíven ütött, amikor megtudtam, hogy a hathatós segítségével sikerült átvernie valakinek.
Ez nem szép. Én viszont törlesztettem, elég alaposan. Még azt sem mondhatom hogy hirtelen felindulásból, bár régi öreg barátom, Johnny Walker nem mindig jó tanácsadó. Bár az íráshoz ad ihletet, az tény. :)
Csak most nem tudom eldönteni hogy igazam volt-e, vagy szégyellnem kellene-e magam? Végülis, bár katolikus vagyok, annyira sosem tudtam jó kereszténnyé válni hogy mindig, mindent megbocsássak. De ha utólag nemhogy nem esik jól, hanem egyenesen bánt a bosszú sikere, akkor volt értelme?
A francnak kell mindig gondolkodni. Rá kéne inkább gyújtani.
