...ami támad utánunk - dübörögte úgy húsz éve az Edda Művek. Nekem is a kedvenc dalom, de élőben nagyon nem bírom a szelet.
Úgyhogy valószínüleg ma már nem nagyon mozdulok ki, illetve hát este muszáj lesz. Tulajdonképpen ilyenkor nem tudom eldönteni hogy átok-e vagy áldás a kutya, merthogy ha nem lenne, októbertől márciusig - márciusig, amilyen március az idei... - ki sem mozdulnék ha nem muszáj. Mindegy a kutya élvezte a sétát, én meg próbáltam nem reszketni, és komoly küzdelmeket folytattam az öngyújtómmal.
Aztán hát egyéb semmi, ma már nem lesz Paloma, mert hát az sem old meg semmit. Meg különben is, igyekszem szigorúan tartani magam a heti egy - ezen a héten némiképp érthetően kettő lett belőle - sörfogyasztáshoz. Tulajdonképpen kissé szomorúan, de alapjában véve jól szórakozom azon hogy most lett vége mindennek, amikor pedig éppen mostantól mehettek volna kissé simábban a dolgok. De hát öreg vagyok, na. Bohócnak mindenképpen.
