Hogy egy szocialista miniszter egy barom, abból még nehezen lehetne összehozni egy elolvasásra érdemes posztot. Azonban az egészségügyi miniszternek sikerült túlfejlődnie elvtársai átlagát, és megalkotta a XXI. század jobbágytörvényét.
A lényeg, hogy a rezidensek 9 évig kötelesek annál a kórháznál maradni, ahol rezidensi gyakorlatukat töltötték. Pont. Rajtuk kívül hasonló rendelkezések jelenleg Magyarországon a rabokra vonatkoznak, de közűlük sem sokan ülnek 9 évet egy helyen.
A probléma roppant egyszerű: tagjai vagyunk az európai uniónak, így szabad munkaerőáramlás van. Magyarán, az únión belül bárki ott vállal munkát ahol akar, és ahol persze igény van rá. Orvosra pedig van igény számos nyugati országban, ahol összehasonlíthatatlanul többet kereshetnek összehasonlíthatatlanul jobb munkafeltételek között. Hogy miért? Egyszerű: a nyugati ifjúságnak esze ágában sincs orvosnak menni, mert az nehéz, rohadt sok tanulással jár és nagyon sokára van meg a diploma. Sokkal egyszerűbb lehúzni három-négy évet a közgazdaságin, aztán beülni egy brókercéghez, és 28 évesen már az előző Ferrari lecserélésén gondolkodni.
Hát ők ezt nem vállalják. Szerencséjükre a magyar fiatalok között még van respektje az orvosi hivatásnak, sokan választják ezt a tényleg gyönyörű szakmát. És tanulnak keményen 9 éven át. Utána pedig szembesülnek azzal, hogy balkáni körülmények között, a luxemburgi minimálbér feléért-harmadáért már dolgozhatnak is. Felelősségük hatalmas, hiszen manapság már szinte naponta folynak a műhibaperek, elismertségük minimális. Ha az én lányomat kérné meg egy fiatal orvos, hát hasraesnék a megtiszteltetéstől, de azért inkább a brókernek vagy a BKV szocialista felügyelő-bizottsági tagjának adnám, pusztán atyai gondoskodásból és szeretetből.
Miniszter úrnak egyeztetnie kellett volna pártjával annak idején. Kellett nekünk az Európai Unió? Dehogy kellett. Én nemmel szavaztam rá, mint ahogy a NATO-ra is annak idején. Sajnos igazam lett - nagyon szűk rétegnek lett haszna az EU-tagságból, igaz ők annál nagyobbat haraptak a támogatások tortájából.
Hát most az orvosok is jól járhatnak. Mehetnek háziorvosnak Ausztriába, operálhatnak Londonban, tömhetnek fogat Párizsban. Mindezt kiváló körülmények között, az itthoni jövedelem sokszorosáért. Tudja miniszter úr, nagyon egyszerű lenne a megoldás: korszerű kórházak, tisztességes jövedelmek - és egy két viszkető seggű világjárásra hajlamos kivételt leszámítva a többség boldogan maradna itthon. De hát az elmúlt nyolc évben önök addig ugratták a Pannon Pumát, amíg meg nem döglött. Teteméből már csak a keselyűknek jut egy-egy falat, nekünk marad a nyomor, a kilátástalanság, a szegénység. S sem az orvosok, sem mások szegénységét nem lehet röghöz kötő törvényekkel szabályozni. Viszont a fájdalom - pontosan egy hónap múlva - már csillapodni fog.
