"Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon" - kezdte adását 1956-ban a Szabad Kossuth Rádió. Így voltam ezzel én is, nem is vagyok büszke rá.
Az élet véletlenek sorozata, de ezek a vélemények jól is elsülhetnek néha.
Ma reggel sétálunk ebemmel, amikor fékez egy autó, és. Nem mondom hogy nem ijedtem meg, merthogy a Pikk Dáma apja szállt ki belőle. Nálam is vannak kisebb emberek, de ha elképzeljük az Ultimate Warrior - Kovács Kokó István felállást, akkor nagyjából körvonalaztam a helyzetet. Úgyhogy rögtön azzal indítottam, hogy kifejeztem abbéli reményemet, miszerint talán eltekint a pofánvágásomtól. Ahogy láttam nem szívesen, de eltekintett tőle, és végül is kihasználva az alkalmat, elmondhattam amit már szerettem volna.
Végre elmondhattam hogy mit érzek és hogy mik a szándékaim. Na ettől most nem hiszem hogy olyan nagyon beloptam volna magam a szívébe, de engedélyt kaptam arra hogy tisztességes keretek között találkozhatunk. Én pedig nem is vágyom másra. Azt hogy tisztességes vagyok, Neki eddig is bizonyítottam, és talán most tudom majd másoknak is.
Az utóbbi időben már amúgy is nyomasztott ez az egész, se Hozzá, se magamhoz nem éreztem méltónak a hazudozást, a titkolózást, és bíztam - inkább reméltem - hogy idővel valahogyan megoldódik ez az egész. Hát most úgy tűnik sikerült tennem egy apró - nekem hatalmas - lépést, és innentől kezdve csak rajtam múlik. Egyszer talán tényleg sikerül bizonyítanom, hogy a szelíd, na jó nem vegetáriánus, de a harapásmentes vámpírok családjába tartozom. :)
Most egyelőre örülök, és megkönnyebbülést érzek, méghozzá nagyot. Hazudni nagyon fárasztó, és nagyon lélekromboló, főleg hosszú távon és folyamatosan. Most már jöhet az igazmondás és a bizonyítás korszaka.
