Lassan lezárul a kopogtatócédulagyűjtések időszaka. Aki eddig nem adta oda valakinek, az már valószínűleg eltette emlékbe, úgyhogy lassan-lassan kialakulnak az erőviszonyok. Jósnak ugyan sosem voltam túl erős, de abban biztos voltam hogy a Munkáspárt és az LMP nem fogja tudni átvinni az ajánlószelvények állította akadályt. Előbbi azért mert egyszerűen kihalt, utóbbi viszont még nem indult be. Azt tudomásul kell venni, hogy van 176 választókerület. Számoljunk: ha az én pártomat 5% körülre lövöm be, és feltételezem hogy minden szimpatizáns annak a pártnak adja a kopogtatócédulát akire szavazni is fog, akkor 750X20=15.000. Tizenötezer lakásba kell becsöngetni ahhoz, hogy 750 szelvényt kapjunk. Mivel kell egy kis ráhagyás is, legyen 16-17 ezer. Jó, persze, a szimpatizánsok területi eloszlása nem egyenletes, így lehet olyan körzet ahol elég 12 ezer csöngetés, de lehet ahol húszezer is kevés. Nahát, most feltételezve hogy a párttagok aktív emberek, akik munka mellett gyűjtögetnek, szerintem a legminimálisabb hogy 40-50 járóképes emberre van szükség választókerületenként. Ez 7-9 ezer ember. Na, hát az a szervezet amelyik négy évente nem tud kevesebb mint tízezer embert mozgósítani, az mit akar a választásokon?
Így aztán ahogy az várható volt, a két nagy párt mellett csak a Jobbik vette könnyedén az ajánlószelvénygyűjtés buktatóit. MDF... Nos, egy dolog a taktika. De a választás annál bonyolultabb, minthogy nekem van három százalékom, az SZDSZ-nek kettő, összeadjuk és már bent is vagyunk a parlamentben... Két, egymástól homlokegyenest elütő ideológiájú párt bútorozott össze, megfejelve egy volt prominens szocialista miniszterelnökkel. Nem szeretem én Horn Gábort, de abban maximálisan igaza volt, hogy "lehetett volna szépen is meghalni..." A végeredmény, hogy egyik párt tagsága - van még ilyen? - sem törte össze magát, ráadásul a közvélemény szimpátiáját sem sikerült elnyerni a folyamatos kicsinyes belső torzsalkodásokkal. Az eredmény? E bejegyzés írásakor az MDF-nek van 28 bejelentett jelöltje, plusz döntésre vár három. Ez 31, van még három MDF-SZDSZ közös jelölt, és van még egy Összefogás-MDF közös jelölt is. Vagyis mindösszesen 35. Ez bizony kevés, és ha tévednék, vállalom, de ez már nem fog számottevően növekedni.
Három párt vág hát neki a célegyenesnek, nyilván március 15-e lesz a kampánnyitó. Már ha lesz egyáltalán kampány, hiszen az idén először olyan lefutottnak tűnik a verseny, hogy különösebb értelme nincs. Az ünnepségekből a Jobbik jöhet ki a legjobban, tömegrendezvényekben ők profik, ha sikerül távoltartani a szélsőségeseket, erődemonstrációjuk újabb szavazókat vonzhat. A két nagy - bocsánat egy nagy, egy középpárt a jelenlegi adatok alapján - pedig most már csak kivárásra játszik: a Fidesznek elég nem hibáznia a következő hetekben, az MSZP-nél pedig úgy tűnik, hiányzik az utolsó hetekben bevethető csodafegyver. Így aztán nem várható az a felfokozott hangulat, mint 8 vagy 4 évvel ezelőtt, s ezúttal a miniszterelnökjelölti viták sem csigázzák fel majd nagyon a közvéleményt. Nyugodt, eseménytelen kampány várható - valljuk meg, nem is baj ez.