Tegnap ugye az első munkanap volt, meg a születésem évnapja.
De előtte még volt elseje, másodika, harmadika, elég unalmas volt már itthon. 3-án reggel legalább taliztunk, osztán megbeszéltük hogy el voltam mostanában kissé hanyagolva, de ez ezentúl nem így lesz. No jó.
Hát igen, csak éppen 4-én reggel tali, kedvesen és vidáman elvagyunk, aztán búcsú és... És semmi. Hát én megintcsak nem bírtam ki, és szóvátettem hogy legalább annyit mondhatott volna a szülinapomra hogy rohadjak meg. Először még szánta-bánta aztán összevesztünk. Aztán kibékültünk. Délután Paloma, ittam egy-hét kortyot :), ma reggel tali, és aztán sokat beszéltünk telefonon is.
Őszintén szólva ahogy az lenni szokott, Isten is azt veri akit a legjobban szeret... Nekem meg ő van kéznél, rajta vezetem le a feszültségemet, ami munkahelyi, anyagi, egészségi is volt az elmúlt napokban. Jó, még ha igazam van, akkor sem kellett volna ennyire sértődékenynek és türelmetlennek lennem vele. Ezt el is mondtam neki, megmondtam őszintén hogy volt okom morcinak lenni rá, de kábé a felét nem érdemelte meg annak amit kapott... És végül azt mondta, hogy ő sem tud rám sokáig haragudni, amivel aztán egycsapásra szép lett megint minden és most minden oké, mindenhepi, reggel megkapom a szülinapi ajándékomat, aztán tényleg jöhetnek a hétköznapok, veszekedés nélkül.
