Először is kezdjük a legrosszabbal: tegnap este hat óra körül elveszett Zsófia, a kutyám. A Vörösvári úton, a Rendelőintézet környékén. Ő egy másfél éves bolognese szuka, enyhe harapáshibával, vékony testalkatú, nyírott szőrű, chipje van, regisztrálva is van. Hát... Várjuk haza nagy szeretettel, ígérem hogy dupla adag kaját kap hazatérése örömére...
A másik kutyás már vidámabb: reggel a 49-esen ül egy lány, mellette egy helyes, középtermetű kutya, mint kiderült hét hónapos. Egy vénasszony képes volt előremenni szólni a vezetőnek, hogy ott egy kutya szájkosár nélkül. A vezető szólt hogy kellene rá, de a lánynál nem volt. Végül is nem szállt le, én meg szelíden megjegyeztem, hogy a harapós vén dögre kellene az a kosár. Gyűlölöm azokat, akik gyűlölik a kutyákat. Egy ismerősöm klasszikus mondása szerint: Kutya nélkül lehet élni, de minek?!
