Fenyő Miklós: Eszelős szerelem
Minden éjjel látom az arcát,
Minden reggel figyelgetem,
S ha megpillantom végre az utcán,
Szemem boldogan rajta legeltetem.
Megszállottan utamat járom,
Zsebre tett kézzel követem a nőt,
Irigykedve nézem az övet,
Mely a csípőjén átöleli Őt.
Édesség, úgy kellesz nékem,
Nélküled mit ér az életem?
Félek, hogy kikészít ez az őrült,
Eszelős szerelem!
Szédülten leskelődöm, újra meg újra,
Egy padon fésüli könnyű haját,
Reszkető kézzel tartanám tükrét,
És aztán átkarolnám szorosan a nyakát.
Egyedül bolyongok a parkban,
A lombok alján őt keresem,
Galléromat felhajtom,
S közben a cukorkát eszegetem.
Esténként, ha magam vagyok újra,
Felkavar ez az őrült érzelem,
Otthon fáradtan bedőlök az ágyba,
És a fényképét előveszem.
Előveszem...
Előveszem...
Előveszem...
Mai vers mindenkinek :)
2009.12.10. 20:28 Vámpír\\\'08
Szólj hozzá!
Címkék: zene személyes
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://vampirhirlap.blog.hu/api/trackback/id/tr631589044
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
