Muszáj már valamit reagálni erre a futballbotrányra. A magam részéről ugyan gyűlölöm a bulvársajtót, és nem szeretek addig véleményt nyilvánítani valamiről, amíg csak sejtések, találgatások, célozgatások vannak konkrétumok helyett.
A futball egy különös szakma, még a sporton belül is. Egy átlagember a munkájáért bért kap. Így van ezzel a futballista is. Az átlagember kaphat jutalmat, prémiumot, jutalékot, egyebeket ha jól és sokat, meg főleg eredményesen dolgozik. Így van ezzel a futballista is. Csakhogy évtizedek óta létezik a bunda, s némiképp érthető: mondjuk húszezer a prémium ha nyerünk, de azért meg kell izzadni. Viszont ha valaki felajánlja az a húszast a vereségért, ahhoz azért könnyebb hozzájutni. Bár nekem mondaná a konkurrens cég, hogy fizeti ő a béremet, ha cserében nem csinálok semmit egész nap a munkahelyemen... :)
A nagy különbség, hogy a futballra lehet fogadni. Ráadásul a futballban nehéz a meglepetés. Képzeljük el Usain Boltot, ahogy megbotlik és egy pillanatra meginog az egyensúlya a százméteres síkfutás döntőjében. Máris megelőzték. Képzeljük el a világbajnok tornászt ahogy elront egy bonyolult ugrást - előfordul. A világhírű úszó elrontja a benyúlást, máris csak harmadik a biztos arany helyett. De akár Erdei Zsolt is benézhet egy véletlen pofont egy ismeretlen senkitől, sőt még Overdose is megbotolhat egy versenyen.
A futballmeccs azonban nem nüanszokból, nem másodpercekből áll - kilencven perc, másfél óra egy mérkőzés. Ez nagyon hosszú idő. Ennyi idő már túl sok a csodára, általában, az esetek 99,9 százalékában a helyükre kerülnek a dolgok, és egyszerűen győz a jobbik csapat.
Az ember, amikor gyerekkorában úgy dönt hogy sportoló akar lenni, a siker, a dicsőség miatt álmodozik erről. A pénzről, egzisztenciáról majd csak sokkal később. Aztán eljut az NB I-ig, kifut a pályára, és...
És mint a Budapest Honvéd játékosa, eljut a sikerig. A Honvéd tavaly borzasztóan szerepelt a bajnokságban, de a kupában elmasírozott a döntőig, ott pedig a jóval erősebb, esélyesebb Győri ETO fölé kerekedve elhódított a trófeát. Emlékezzünk csak, mekkora pofonként élték meg ezt a győriek, olyan sztárokat zavartak el dühükben a klubtól, mint Stark vagy Böőr. A Honvéd tehát nagy bravúrt hajtott végre, aztán indulhatott a nemzetközi kupában.
Ahol azonban már olyan szintű csapat állta útját mint a Fenerbahce. Sokszoros költségvetés, világsztárok a keretben. A mérkőzések előtt persze az ember reménykedik, de hát pontosan tudhattuk, mennyi esélye van a Honvédnak Isztambulban. A magyar csapatok számára amúgy is csak nyűg a nemzetközi kupaszereplés: általában leszerepelnek már a selejtező első-második körében, verte ki már csapatainkat ciprusi, máltai, sőt liechtensteini ellenfél is. Akkor meg mi a jó ebben? Lemondhatunk a teljes nyári szabadságunkról, borzalmas helyekre röpködhetünk, focizhatunk július elején a dögletes hőségben - és a végén nemhogy nem kerestünk egy fillért sem, hanem rajtunk röhög az egész ország. Remek perspektíva.
Őszintén szólva nem tudom, hogyan lehet motiválni egy futballcsapatot, amikor egy nála sokkal-sokkal erősebb ellen, a siker minden reménye nélkül lép pályára. Verebes mágus annak idején megpróbálta, amikor nekiugrasztotta a válogatottat a bivalyerős hollandoknak. Kaptunk is egy hetest. Ha meg beállunk védekezni, és kihúzzuk 1-0-ra, mint mondjuk idén ősszel a portugálok ellen, akkor meg az a baj. Hát nem egyszerűbb a negyedik helyen végezni a bajnokságban? Akkor is mondhatjuk hogy úgy-ahogy jól sikerült az idény, és mehetünk nyaralni hetekre.
Őszintén szólva nem hiszem hogy a konkrét meccs bunda lett volna. A Fener van olyan jó csapat, hogy bármikor meghintse a Honvédot egy ötössel, mint ahogy a szerbektől sem először kaptunk brutális erejű pofont, erről Csank János tudna mesélni. Márpedig hogy az 1997-es pótselejtezőt nem adták el a játékosok, az fix. Itthon pedig? Az Újpest kikapott hazai a pályán az előző három meccsét elveszítő Pápától. Itthon viszont tényleg minden megtörténhet, nincs akkora minőségi különbség a csapatok között, mint nemzetközi szinten.
Két dologban reménykedem őszintén: leginkább abban, hogy a vizsgálat végére kiderül, a magyar bajnokság tiszta, magyar játékosok nem érintettek az ügyben. Ha viszont mégis, akkor a szokásos kenegetés és tologatás helyett alapos, mindenre kiterjedő részletességgel kell kivágni a rákos daganatokat, a nálunk szokásos mellébeszélés és maszatolás helyett.
