...zakatoltam tegnap este, miután reggel elszalasztottam az elszalasztanivalót, asszem belepusztultam volna, ha az este is úgy telik el hogy nem láthatom őt...
Így aztán nagy-nagy kirándulásra indultam, s még életemben nem tévedtem el ennyire... Sikerült jól elkésnem, de harag nem volt, sőt. Sőt, na! :)
Reggel meg Ő késett nagyot, úgyhogy 1-1, de hát mi az a szűk félóra ahhoz képest hogy szívesen várok rá egy éjjen át, egy éven át...
Amúgy tegnap azt hittem sikerült átaludni a telet és itt a tavasz, november vége és lehúzott ablakkal lehetett autózni, ragyogott a nap, lehetett álmodozni - aztán csak visszazuhan az ember a valóságba, november van, mindjárt december, de mit csináljak ha nekem most van tavasz? Nem bánkódom miatta, annyi szent.
