Elfoglaltság miatt nem volt mostanában időm írni. Bizony ám, hiszen ahogy Attisunk - másik nagy klasszikus - fogalmaz: "ha éjjel hívsz én jövök, ha nappal hívsz, jövök", bizony hív és hív és hív... Ma például a reggel nem jött össze, szimplán elkerültük egymást, hülye helyen vártam, de felhívott és megkérdezte hogy ugye nem haragszom? Hát, vele szemben erre bizony képtelen vagyok, főleg ha okom sincs rá... :)
Tegnap napközben is, és este is összefutottunk, egyszerűen nem akarom elhinni, sosem volt velem még ilyen kedves, ilyen közvetlen, és annyira aranyos és annyira gyönyörű hogy azt nehéz lenne szavakba önteni... Talán Wass Albertnek sikerülne, de ő is inkább a tájleírások mestere volt.
Amúgy hát zajlik az élet, év vége, rengeteg tárgyalás, és mintha kicsit mindenki bizakodóbb lenne. Az biztos hogy ennél lejjebb már nincs, úgyhogy... De ez személyes poszt, nem politikai. Jön a Mikulás, jön a karácsony, most már megint kezdem várni az ünnepeket úgy mint régen, vagy még úgyabbul. Pedig nem minden megy simán, de egyszerűen szerelmes vagyok, méghozzá nagyon - minden más pedig annyira érdektelennek és semmiségnek tűnik ilyenkor.
