Úgy gondolom, ha nem Gera Zoltánról lenne szó, megbocsáthatatlan lenne amit tett: azért mert kimaradok a csapatból, megsértődni és otthagyni a válogatottat, hát...
De Geráról van szó. Mostanra talán van egy csapatunk. Feltűnt Dzsudzsák, időnként felnő a feladathoz Huszti és Hajnal, van egy Juhászunk, egy Dárdaink. Összességében alakul a csapat, bár még van mit alakítani rajta.
A mai Nemzeti Sportban a kapitány azt nyilatkozta, hogy legközelebb meg sem hívja azokat, akik üdülni járnak a válogatottba. Maximálisan egyetértek vele, ahogy egy előző posztban kifejtettem, ki lehet kapni egy barátságos, tét nélküli mérkőzésen akár a belgáktól is. Csak nem így, nem ilyen játékkal, nem ilyen hozzáállással.
Gera mentalitásával sosem volt probléma. Éveken át cipelte a hátán a csapatot, az egész ország figyelte a pályafutását, örültünk amikor meghatározó játékosa lett egy Premier League csapatnak, és bánkódtunk, amikor nem ment neki a Championshipben sem. De akárhányszor pályára lépett a válogatottban, látszott rajta, mindent megtesz, megfeszül a győzelemért. Rúgott mesterhármast és játszott bűnrosszul, mostanában meg amolyan közepesen, de az akarására sosem lehetett panasz. Tudomásul vette amikor kimaradt a csapatból, tudomásul vette amikor megalázó módon az utolsó percben, időhúzó csereként vették számításba. Nem mellékesen azt is tudjuk róla hogy egy szelíd, barátságos ember, jó keresztény, elég sokáig tarthatott, amíg így elszakadt nála a cérna.
És éppen a mentalitása, győzniakarása, akaratereje az, ami miatt pótolhatatlan veszteség lenne, ha végleg távozna a csapatból. Egy régi emlék, még 1997-ből: Urbán Flóriánt, akit újpesti futballistaként szívből utáltam, egyetlen perc alatt kedveltem meg egy életre: a Népstadionban, VB-selejtezőn az utolsó pillanatban egyenlítettek a svájciak. És a lefújás után a tv közelről mutatta Urbánt, ahogy ez a randa, borostás ember elsírta magát. Na, abban a pillanatban a kedvenc játékosaim egyike lett.
Koeman is ember, Gera is. Nem kell hogy egymás tenyeréből egyenek, elég a korrekt főnök-beosztott viszony. De egy munkahelyen, legyen az bármely szakterület igaz az is, hogy a legrégibb kolléga, aki már sokat tett le az asztalra, kicsit többet megengedhet magának, mint a zöldfülűek. Valószínüleg sosem fog kiderülni, pontosan mi volt köztük a probléma, de jó lenne megoldást találni rá.
Tanácsom nincs, de nekem működni szokott, hogy ha nézeteltérésem van valakivel, akkor - miután befejeztük az ordibálást, egymásramutogatást és sárdobálást - várok egy kicsit, lehiggadok, és néhány mély levegővétel, néhány nap, néhány hét után igyekszem rendezni a vitás kérdést. Akár telefonon, akár egy üveg sör mellett - a legtöbbször működik, és a legtöbbször kiderült hogy ő sem úgy gondolta, meg én sem úgy gondoltam, és tulajdonképpen...
Jönnek az EB-selejtezők. Ha komolyan gondoljuk hogy most már aztán tényleg, akkor szükség van egy jó Gerára, akinek nyilván plusz motivációt adhat ha sikerül tisztázni a nézeteltéréseket, és érezheti maga mögött a kapitányi bizalmat. És akkor reménykedhetünk abban, hogy minél többször láthatjuk még szaltózni őt góljai után.
