No hát: tegnap még cenzúra volt, ma pedig teljes a szabadság. Sajnos.
Én távolról sem érzem magam öregnek... Sőt! A jövő szombaton megyek a borbélyhoz, meglesz a Kóbor-frizura (kép mellékelve), mármint a szín nem stimmel csak a fazon. De hát azért mindent velem sem lehet megcsinálni. Úgyhogy szarok a cenzúrára, nem érdekel a cenzor - itt van a levél amit küldtem, és valószínűleg ez a vége...
Szia ...........,
na itt és most van elegem az egészből!
Most már sokadszor: ott várok rád a megbeszélt időben, és aztán amikor felhívlak, közlöd hogy eszed ágában sincs jönni. OK. Na hát: utoljára írok neked. Most amíg nem kapok egyértelmű válaszokat, garantáltan nem fogok többet jelentkezni. A kérdéseim a következőek:
- Elméletileg lassan 8 hónapja "járunk" együtt. Számíthatok-e arra, hogy a közeljövőben fejlődik a kapcsolatunk, vagyis
- mikor szánsz rám több időt?
- nem undorodsz ha hozzád érek? Gondolok itt arra, hogy ugyebár óriási szégyen ha meglátnak téged velem, tehát gondosan el kell bújni ha meg akarlak mondjuk ölelni...
- esetleg viszonzod is, gondolok itt arra hogy például rohadtul jólesne ha egyszer visszaölelnél, vagy éppen neked jutna eszedbe hogy hozzám érjél...
- ma például miért nem hívtál egyszer sem? Én hívtalak többször is, te nem. Aztán vittem neked néhány csokis palacsintát, aztán baszhattam ki a kukába, pedig örültem volna ha megkóstolod az alkotásomat...
Szóval egyszerűen nincs kedvem ehhez így tovább: ha nem fejlődik a kapcsolatunk, akkor fejezzük be, most elég erősnek érzem magam ehhez.
Én szeretlek, és valószínűleg még sokáig szeretni foglak, de bohócnak - sajnos - már öreg vagyok.
Üdvözlettel,
Vámpír
Na, és ilyen frizurám lesz - a jövő szombaton:
Na, hát ennyi volt mára. És mostantól szarok a cenzúrára, írom ami jön úgy belőlem, mondhatnám hogy "lelkünkből szól ez a dal" - de semmiféle dalról nincs szó, tök üres a lelkem. Ez van.
