Nem morgok, nem dühöngök, nem idegeskedem, nem izgatom fel magam. De...
Szóval, ifjú hölgy hál'Istennek meggyógyult és ma reggel már találkozhattunk. Ráér, bőven van ideje. Szuper, hurrá. Aztán kiderül hogy rohan, először azt mondja hogy ráér akármikor beérni, aztán meg hogy be kell érnie perceken belül. Aztán meg este megy bulizni, ami persze nem baj, de az eszébe sem jut hogy ezt velem tegye. És ha szóva teszem hogy el vagyok hanyagolva, akkor sikerül mindig eljutnunk odáig hogy én vagyok a rossz, a kibírhatatlan és kiállhatatlan, és a végén én szégyellem magam. Ügyes. :)
Na mindegy, no comment. Ilyenkor az ember nyel egyet, beteszi a '68-as Elvis Comeback CD-t és könyörög, hogy dön't be cruel. Mást nem tehet.
Amúgy itt a hétvége, holnaptól tényleg no cigi, tudom hogy ez már röhejes, de hát én tényleg szerelmes vagyok a cigimbe. In hoc signo vinces - na, ez hogy fog menni Pall Mall nélkül?
