Akkorát kirándultam hogy csak na, de olyan helyen ahová fényes nappal se nagyon kívánkozom... :)
De hát a Pikk Dáma épp arra járt, és hívott, én pedig repültem, rég lehettünk már ennyit együtt. Innen üzenem a közértes hölgynek hogy ő egy tündér, és szívem szerint reklámoznám is a boltocskáját, ha tudnám hogy hívják és merre van pontosan. :) Úgyhogy boldog, boldog, boldog vagyok, közben meg kissé szégyellem is magam miatta, hogy hát én boldog vagyok, amikor pedig... De hát az élet megy tovább, és ha a menyország olyan mint amilyennek képzelem, akkor a tesóm sem haragudhat érte.
Mert hát én úgy gondolom, hogy amikor az uccsó Doxám üt majd egy nagyot - egyébként a jelenlegi ahhoz képest hogy Doxa nem túl svájcian pontos -, és menybe menő fazon leszek, akkor beköltözöm, onnantól kezdve alszom délig, kiviszem sétálni Zsazsát, aztán betolok egy steak-et (duplát, nagyon véresen, színesborsmártással és persze ott nem hízlal semmi sem), iszom rá néhány szűrt Edelweiss-t. Utána khm... szóval foglalkozom vele egy kicsit, aztán "kockás zakó, a háromszögre kötött nyakkendő", és irány az Elvis-koncert, jó, mondjuk a műsor fele gospel, hát ott már úgy illik, aztán este megint Ő jön, aztán szundi. Hétvégén meg bulizunk nagyot Buddy Hollyval, Sinatrával, Frankie Lymonnal.
Ja, és ma reggel már hívott és aranyos volt nagyon, szóval mostanában nem nagyon fog kelleni új cipőt vegyek - néhány centivel a föld fölött járok folyamatosan. És persze JÓ vagyok és TÜRELMES. :)
