Tegnap semmi túlizgalmas nem történt. Csütörtök estéim szabadok, sajnos. Viszont felirattam az influenzaoltást, mit tesz Isten, mostanában jobban szeretnék élni mint úgy egyébként... Azt mondta a doktornő, hogy ha érintkezek emberekkel akkor érdemes beadatni, s hát ezen jót vihogtam magamban, Budapesten ugye elég nehéz lenne csendes remeteségben tengetni napjaimat.
Este pancsi után méredzkedés, 79,6 kg, bizony ám húgaim és nővéreim, 18 éves korom óta nem voltam ilyen vékony! A recept? Roppant tudományos, amikor már majd' összeesem az éhségtől, akkor betolok egy joghurtot, kefirt vagy néhány szelet felvágottat, s az olyan szavak jelentésének eszembe idézéséhez mint vaj, kenyér, sör!!!!!! már elő is készítettem a Magyar Nyelv Értelmező Szótárát, mert olyanom is van ám. :P
Melóban igyekszünk, igyekszünk, s nem elkiabálva a dolgokat, a mai napon - szögezzük le hogy a mai napon, 10 óra 57 perckor, mert olyan képlékeny a gazdasági helyzet - úgy tűnik, hogy jövőre azért már jobb lesz. Valamennyivel biztosan, s hogy mennyivel az majd kiderül, az idei évhez viszonyítva már az is eredmény ha nem döglünk éhen... Hét évnyi pannonpumadübörgés után, de ez már nem a személyes posztba tartozik.
Ma reggel meg... Volt október végén az a kis összeveszésünk, vagy talán az túlzás, nevezzük inkább mosolyszünetnek, és azóta annyira, de annyira jó tapasztalni hogy érzem, tapasztalom hogy fontos vagyok neki. Valahogy addig ezt nem éreztem, és szóvá is tettem, és ez most annyira jó... És találkozhatunk délután is, és holnap is és vasárnap is, és remélem hogy ez így is marad még nagyon sokáig. Egyszerűen nem tudok betelni vele, na, de ha látnád, értenéd.
Na b+, most mondta be a rádió hogy elhunyt Melis György. Isten nyugosztalja, én ugyan nem voltam és nem is vagyok nagy operarajongó, de gyerekkorom egyik kedvence volt a Háry Jánosból a Toborzó az ő előadásában. Attól akartam annyira katona lenni, külön pechem hogy amikor sor került rá, akkor már nem akartam annyira. :)
Hát kb. ennyi, hétvégén karácsonyi bevásárlás, mindig akad valami ami még eszembe jut, remélem most már tényleg sikerül végezni, mert genetikailag vagyok alkalmatlan a tömeg és a sorbanállás elviselésére, márpedig lassan már ez következik. És hát itt az Ádvent, úgyhogy lassan lassan elkezdhetjük kívánni egymásnak a legjobbakat, ránk fér.
