Először is kézcsókomat küldöm a Danone azon illetékesének, aki az új körtés Actíviát feltalálta. A fogyókúra egyik borzalma, hogy az ember olyan szarokon él mint joghurt, kefír, lepárlatlan! gyümölcsök, magvak stb. Na de ez finom. Nem tudom hogy az ember élhet-e át a nyelvén keresztül orgazmust, de valami hasonló történt velem, annyira finom. Persze azért ravaszak is a csigazabálók, mert ezt csak csomagban árulják, egy négyes csomag joghurtból kettő körtés, kettő barackos, de azért az utóbbi sem rossz. Szóval bonzsúr.
Délután szól a főnök, hogy el kéne hozni egy tesztautót. Na, azt én mindig szeretem, ugye a tesztautó új, általában nem Dácsia, ráadásul nem a fapados, hanem a színes-szagos, navigációs-fullbőrős-hatalmasalufelnis verzió a lehető legnagyobb motorral, szóval olyan, amiből aztán nem látunk az utcán egy darabot sem. Ráadásul a Porschéhoz kell menni, ahol ugye Audik, Fócvágenek, Seatok, na jó és Skodák várnak - mostanában jó sokáig - gazdira. Na hát nekem egy VW jutott, de azt senki sem mondta hogy...
...szóval hogy egy kerekeken gördülő raktárbázissal kell végiggurulnom a városon. Egy Crafter ugyanis úgy néz ki mint egy kisebb családi ház, olyan magas, olyan hosszú és olyan széles, csak éppen még gurul is. Az autó megpillantásakor arckifejezésemet látva az átadó srác rögtön segítőkészen közölte hogy ő majd kiáll vele. Aztán végül is egész jó volt vezetni, leszámítva a förtelmes minőségű - minden haszonjárműben hasonló - műanyagokat, remek motor, remek ülés, remek vezethetőség, és az ember olyan magasan ül mintha egy tyrannoszauruszon lovagolna. Meg amúgy is, ha megkapom a Mikulástól a Tundrát - és miért ne kapnám meg, amikor mostanában JÓ VAGYOK ÉS TÜRELMES (igaz?!), akkor ez bemelegítésnek jó volt.
Aztán este egy kis kirándulás: a francnak sincs kedve október és április között a szabad levegőhöz. Én tudom hogy nagyon egészséges, de még egészségesebb ha legalább 25 fok van körülöttem. Úgyhogy János-hegy helyett madaras Teszkó, ott is van levegő, s mostanában (fenyő)fa is, és akkor megláttam akit megláttam, s mivel se nem születtem költőnek, se nem neveltek annak, hát kénytelen vagyok megint egy klasszikushoz fordulni:
"Ez a Csókkisasszony egy bomba csaj,
A csini csípője csűr-csavar,
Sok csőretöltött, csőnacis csavargót
A csapdájába becsal."
Ennél szebben és jobban nem tudnám megfogalmazni. És kedvesség, mosoly, és-és-és.
Nincs és, boldog vagyok, boldog vagyok, BOLDOG VAGYOK!!!
Este még azért elvittem Zsófi kutyát a borbélyhoz, szegény drágámat úgy lenyírták hogy vagy a haláltáborok túlélőire, vagy a híradókban látott (Zimbabwei? Etióp? fene tudja) fekete éhezőkhöz hasonlít, csakhogy ő fehér. Mindegy, természetesen továbbra is leviszem naponta kétszer sétálni, csak az időpontok változnak majd egy kicsit: ezentúl éjjel kettőkor és hajnali háromkor fogunk barangolni a környéken. Vagy ha muszáj nappal, akkor írok az öcsémnek Amerikába, hogy szerezzen nekem egy Ku-Klux-os csuklyát, nehogy megismerjen valaki. A kutyát úgysem fogja.
Na, hát holnap aztán takarítás, mondjuk a dal szerint az buli után van, itt meg semmiféle buli nem volt már jó ideje, mégis enyhén - khm - poros minden. Kb. annyian élünk a lakásban mint Kínában, két ember, egy kutya, egy macska, és kétmilliárd poratka. Holnap bizony népirtás lesz közöttük.
