Na hát.
Szóval, kedden és pénteken tud netközelbe jutni a kedves, így aztán - őszintén - kissé rettegtem is attól, mi van ha jelentkezik ma, mert nagyjából már végigbeszélgettem magammal a dolgot. Nem jelentkezett hál'Istennek. Lehet hogy marhaság, de örülök neki: úgy tűnik, most már tényleg vége, és kezdhetünk gyógyulni. Ma például egy kiadós vedeléssel.
Nem tudom nem csalódtam-e egy kicsit. Oké hogy így akartam, oké hogy már eldöntöttem hogy így a jobb, de hát azért titkon reméltem hogy tesz még egy próbát. Nem tett. Mondjuk, ha azt mondom magamnak hogy ezek szerint nem voltam olyan fontos neki mint az hittem - vagy hinni szerettem volna -, attól talán könnyebb lesz felejteni. Mondjuk. Sőt, fogom is mondogatni magamnak, gyakran.
Ennyi nagyjából, délután nagy pusztítást végzek kedvenc kocsmám Heineken-készletében, ahogy az egyik Robin Hood filmben (talán a Kevin Costner féle változatban?) mondja Tuck barát: "a gabona is Istentől való, de az igazi csoda hogy megtanított sört főzni belőle!" Maximálisan egyetértek.
És akkor legyen még egy dal mára, hangulatom ugyebár topon, tehát ne számítson senki lambadára...
