Karácsony első napján hagyományos délutáni programunk - sajnos - a temetőlátogatás. Egyre kevesebben vagyunk itthon, egyre többen ott kint. Idén ugye öcsém is kiköltözött...
Ebben a kora tavaszban - basszus, az előbb igazi zivatar volt, dörgéssel-villámlással - hangulatos volt mindkettő (Farkasrét, Óbuda), csak hát olyan, de olyan kevés, amit adhatunk nekik. Virág, mécses, gyertya - oké, de azt már nem mondhatom el, hogy sajnálom ha megbántottalak titeket valamikor, valamivel, sajnálom ha nem volt rátok elég időm, elég türelmem...
Egyre kevesebben vagyunk itthon - de talán több figyelem jut így egyre. Addig, amíg nem késő. Mert az oké, hogy odafönt majd találkozunk, de én fontosnak érzem, hogy ebben a pár perces földi létben is legyen meg az öröm, a szeretet.
Nabasszus, ez így kicsit geil lett, ahogy visszaolvasom, de hát karácsony van... :)
